Charlie Chaplin: The Kid

Eljött ez a pillanat is: megnéztem életem első némafilmjét.

Már évek óta terveztem, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Jobban tetszett, mint vártam. Én azért erőteljesen ahhoz a generációhoz tartozom, akik már az éjszakai műsorszünetekre is alig emlékeznek, nemhogy egy olyan világra, amikor csak moziban láthattak filmet az emberek. Nyilván ezért is fogott meg ez a film, na meg azért, mert manapság minden a szenzációhajhászásról szól, ritka az, hogy egy filmnek legyen mondanivalója... nemhogy értéket is képviseljen.
Bár így belegondolva, véletlen ugyan, de egy leheletnyit bátrabban vágtam bele a némafilmezésbe, mint terveztem. Chaplin egyértelmű volt kezdésnek, de nem néztem utána a filmnek. Az első szimpatikus videó volt, ami szembejött youtube-on Chaplintől.Tény, hogy feltűnt a hossza, hiszen úgy tudtam, inkább rövidek voltak a némafilmek, na de kérem, 2014 utolsó pár napjában senki nem retten meg egy 107 perces filmtől. 
Ha esetleg nem csak az én tudásom lenne hiányos ezen a téren, akkor itt utánaolvashattok.

Chaplin egy kedves, "hitlerbajuszos" pingvinre emlékeztet, aki nem mellesleg egy briliáns koponya. Mellette viszont mindenképp fontosnak érzem kiemelni az akkor 6 éves Jackie Coogant, aki később elég szép karriert futott be. Számomra meglepő volt, hogy 6 évesen milyen tehetségesen játszotta a szerepét. Emellett, pedig nagyon édes kisgyerek volt, kifinomult mimikával.

Békés, boldog karácsonyt kívánok!

Grey's Anatomy S.10.Ep. 17.

"Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way? All it takes is one person, one patient, one moment to change your life forever. It can change your perspective, color your thinking. One moment that forces you to re-evaluate everything you think you know. Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way?" 

!

John Lewis Christmas Advert 2014

Nem tudok betelni vele! :3 Krónikus pingvinmániában szenvedek, ez köztudott, de ez különösen édesre sikeredett.

Hűsítő, hidratáló testápoló

Ajándékot készítettem két barátnőmnek születésnapjukra. :)

Alapvetően Dóri miatt találtam meg, ugyanis ő készített nekem olyan tortát, amit megehetek a szülinapomra és gondoltam jó lenne, olyat találni, aminek ő nagyon örülne. Dóri, pedig a természetes alapanyagokból készült (nem csak) kozmetikumok híve, így kutakodtam kicsit az interneten.

Mivel elég sok aloe veránk van itthon, így mindenképp olyat szerettem volna találni, amiben szerepel alapanyagként, hiszen sok helyen olvasni a jótékony hatásairól. Így találtam meg itt, azt a testápoló receptet, amit végül is megcsináltam. Mikor megláttam, hogy mentás/eukaliptuszos illó kell bele, akkor már tudtam, hogy Zsófinak is ideális lenne egy ilyen krém, így annyit csináltam, hogy két kis adagra elég legyen.

Hozzávalók:

•    fél bögre (2,5 dl=1 bögre) aloe vera gél
•  fél bögre kókuszzsír
•   negyed bögre reszelt méhviasz
•  illóolaj (mentát írtak, de 100-os tisztaságúból csak eukaliptusz volt itthon)

Elkészítés:

Aloe vera gél:
Lehet készen is kapni boltban, de friss aloe verát használtam hozzá. Youtube-on vannak tutorialok arról, hogyan kell elkészíteni. Egyszerű egyébként, csak pepecselős.  Nagyobb leveleket kell levágni a növényről, majd ezekről levágni a „szúrós” széleket,  eltávolítani a zöld héj jelentős részét. Belül az átlátszó anyag lesz maga a gél, csak össze kell törni habverővel, vagy mixerrel.

Ha kész a gél, akkor nekieshetünk a krém elkészítésének.

Egy edényben tűzre tesszük a kókuszzsírt és a méhviaszt, alacsony hőfokon melegítjük, amíg teljesen fel nem olvad mindkettő, majd levesszük a tűzről és hozzáadjuk az aloe vera gélt és az illóolajat és habverővel kevergetjük egy darabig.

Nem kell megijedni, ennél a fázisnál még teljesen híg az egész „krém”. Ahogy elkezd hűlni, úgy sűrűsödik be, ezért még egy darabig kevergetni kell.

Ezután üvegekbe tölteni és használható.

Az oldalon, ahol találtam azt írták, hogy 3-4 hétig melegben is eláll, de ha hosszabb ideig szeretnénk tartani, akkor hűthető/fagyasztható.

Márai Sándor: A boldogságról (Füveskönyv)

"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

Csokikrémes

Habos-babos finomság, nekem is.
Felénk még van olyan, hogy Búcsú. Zsibvásárral, körhintával és mulatós zenével. Mivel itthon is töltöttem a hétvégét anyukám ismét meglepetéssel készült és megcsinálta az egyik régi kedvenc süteményemet mentes verzióban. Mondanom sem kell, hogy isteni lett! ;-)

Recept:
Piskóta:
- 10 tojásból (10 sárgája és 10 fehérje, utóbbi felverve)
- 10 kanál cukor
- 4 kanál rizsliszt
- 4 kanál kukoricaliszt
- 3 kanál kakaópor
- 1 cs. vaníliacukor
- 1 cs. sütőpor

Elkészítés:
Tojássárgáját kikeverni cukorral, vaníliacukorral, sütőporral, lisztekkel majd óvatosan hozzáadni a felvert fehérjét és a kakaót.

Két egyenlő részben, tűpróbáig sütni.
20 perc (első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőt)
170 celsius fok

Krém:
- 5 tojás sárgája
- 4 dl rizstej
- 30 dkg cukor
- 10 dkg rizsliszt
- 3 kanál kakaó
(- 2 csomag margarin
- 10 dkg porcukor)

Elkészítés:
A nem zárójeles hozzávalókat összekeverni. Nagyon óvatosan, állandó keverés közben felfőzni, hozzáadni egy kávéskanál fahéjat és ízlés szerint rumaromát és egy csomag vaníliacukrot. Ha sűrű, hideg helyen le kell hűteni.
A 2 csomag margarint a 10 dkg porcukorral habosra keverni és hozzáadni a csokikrémhez.Gőz felett a maradék 5 tojásfehérjét felverni 10 kanál porcukorral. Akkor jó, ha fényes és megkeményedik.

Végstádium:
Piskóta, krém, piskóta és a tetejére a tojáshab, majd a legtetejét megszórni szitált, cukros kakaóporral.

Célszerű hűtőben tárolni! Bár nálunk mondjuk a fele elfogyott, mire egyáltalán hűtőbe került. 


Kaptok képet is, hozzá, bár már előre látom, hogyha anyu meglátja ezt, frászt fog kapni! xD Ugyanis ez a süti istenien néz ki tömbben, finoman megvágva.(Arról tulajdonképpen nem sikerült képet lőnöm.) Mivel én mindig ki vagyok éhezve süteményekre, így egyből nagykéssel álltam neki vágni és - nem túl finoman - ráhelyeztem a tányérra.
Omnomnom. :3

Klein und Wagner

Sikerült lebetegednem, így kihagyom a hetet és pihenek. Nyilván, amennyire tudok készülök közben, így jött, hogy az egyetlen szabadon választható kurzusomhoz olvasok.

»Ich weiß nicht «, sagte Klein. »Ich bin nicht mit bestimmten Absichten gekommen. Ich liebe Sie, seit gestern, aber wir brauchen ja nicht darüber zu sprechen.«

(Hermann Hesse: Klein und Wagner)

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. 
Amikor American Horror Story-t nézel és Klein und Wagnert olvasol, lényegében párhuzamosan, akkor be kell látni, hogy kapsz egy elég torz világképet. Mindkettőben ez a nonstop gyilkolni akarás...szörnyű. Mégis nézem/olvasom, szóval talán nem kellene panaszkodnom...

Breaking News! Change is coming... or is it already here?

Pörgök és lecsillapodok. Valahogy így telnek a napjaim, heteim, sőt már hónapjaim. Eddig mindig arról írtam, hogy mennyi mindenben haladok és most értem el oda, hogy látom azt is, hogy ezzel párhuzamosan komolyan lezártam fejezeteket az életemben.
Elengedtem néhány olyan embert, akit nem gondoltam volna, hogy el fogok, de elfogyott az energiám miközben indokolatlanul ütköztem újabb és újabb falakba. Mikor azt érzem, hogy számomra fontos emberek nem tudják értékelni azt aki vagyok és akire büszke vagyok, akkor be kell látnom, hogy nincs már mihez ragaszkodni, mert csak magamnak ártok. Már megvan az energiám, hogy ne kínozzam magam másokért. Kicsit keserédes érzés.
Egyébként, hol a határa az egészséges önzésnek? Mert én túlléptem azon, amit korábban határnak gondoltam és meglepően jól érzem magam ettől. Természetes, hogy a családom és az őszinte, szoros barátságaim továbbra is prioritást élveznek, ők nem kérnek tőlem olyat, amivel ártani akarnának nekem és amiben tudok, segítek nekik, kiállok értük és mellettük, ezen nem változott semmi és nem hiszem, hogy bármi tudna ezen változtatni(leszámítva a zombiapokalipszist, de a zombiapokaliszisek már csak ilyenek...).
Akik azonban ezen a képzeletbeli dobozon kívül esnek, azok - egyszerűen megmondva - így jártak. Megteszem azt, amiről a nagy könyvek mesélnek és ÉN állok az első helyen. Lehetne érte bűntudatom, de miért legyen? Ez nem arról szól, hogy másoknak tudatosan és szándékosan ártok. Nem élvezem és nem keresem, hogy hol tehetnék keresztebe másoknak. Viszont, ha tudom nekem mi kell és miért, akkor mások kedvéért nem mondok le róla. Ha falnak megyek, a saját kedvemért törtem be a fejem és ez fontos szempont, még ha nevetségesnek is tűnhet első olvasatra. Mindez, pedig nem egy elhatározás, hanem észrevétel. Ilyen szempontból elfigyelgetem már a saját életemet egy ideje és most jutottam el a tudatos kimondás fázisáig. Rosszabb ember lennék ettől? Nem hiszem, ha pedig mégis, akkor kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam: nem is érdekel. Mindenki magáért tud elsősorban tenni és önmagával tölti a legtöbb idejét.

A nagyon nagy változásokat, jobban mondva azok "manifesztálódását", azt hiszem a mesterképzés megkezdése hozta meg. Elkezdtem a képzést és sejtettem, hogy tetszeni fog, elvégre nem véletlen jelentkeztem ide, de álmomban nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom szinte minden percét. Rengeteg munkám és energiám van benne, de elememben vagyok, helyben vagyok. Hajtok, mert a lehető legjobb és legtöbb megszerezhető tudással akarok innen kikerülni. Apropo, komolyan nekikezdtem a harmadik idegennyelvemnek is.
Azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít, sokáig hülyeségnek tartottam, most azt látom, hogy ez is igaz. :) Több dolgot viszek párhuzamosan, mint előtte bármikor és jut időm szórakozásra is. Időnként kicsit lemerül az elem, akkor pedig pihenni kell, de az sem okoz gondot.

Ami, pedig apróságnak tűnhet, de akik ismernek tudják, hogy nálam ez mégsem az: az eső már nem a legjobb barátom. Évekig élveztem, ha ömlött az eső, akár napokig is, egy ideje már ez is elpárolgóban van. A viharokat továbbra is szeretem, az eső kopogását egyenesen élvezem, de a szürke ég már nem derít mosolyra. A kellemes, enyhe napsütés annál inkább.



A képen egy olyan hely látható, ahol az ember fel tud töltődni, múlt héten barátokkal időztünk el néhány órát a szabadban. 

CsodaKeksz

Néhány hete panaszkodtam anyukámnak, hogy milyen rossz, hogy semmi édes nasit nem kapok magamnak, amit napközben csak úgy "zwischendurch" bedobhatnék. Ha mégis kapok, akkor meg tisztességes vagy talán inkább tisztességtelen árat kérnek el érte.
Erre föl, anyu talált nekem egy olyan keksz receptet, amit megehetek. Nagyon egyszerű elkészíteni és roppant finom.

Hozzávalók:
- 25 dkg rizsliszt
- 25 dkg margarin
- 1 cs. vaníliacukor
- 10 dkg porcukor
- 2 cs. pudingpor
- 1 tojás sárgája (ez el is hagyható, az eredeti recept nem írja, de így kicsit könnyebb lesz az állaga)

Elkészítés:
Kicsit rámelegítünk a margarinra, de úgy, hogy még ne legyen folyós, aztán az egészet összegyúrjuk. Kis gombócokat formázunk és azokat villával szétnyomkodjuk egy sütőpapírral bélelt tepsin.



Ízlés szerint választunk hozzá pudingporokat, a képen látható barna, az csokipudingból készült, a sárgás az  1 cs. vaníliapudingból és némi kalifa kókuszreszelékből.


180 fokon kb. 20 percet sütjük és kész is!

Kométa felvágottak

Persze, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott a KOMÉTA óriás plakátokkal, de korábban annyi, de annyi felvágottal fürödtem be, amikben elvileg semmifajta olyan származék nem volt, ami árthatott volna, aztán mégis jöttek a kellemetlenebbnél kellemetlenebb percek.

Viszont felfedezőlélek vagyok, és először olyan 100 grammos, előrecsomagolt sonkát vettem, amire feltüntették, hogy mentes a következő 4 összetevőtől: glutén, szója, tejfehérje és laktóz. Nos, mivel pontosan ezek az én gonosz mumusaim, így megvettem, a pontos nevére nem emlékszem és sajnos a honlapon sem találom ezt az egy terméket. 90 %-os hústartalmat is írtak hozzá. Nem is annyira lényeges,mert bár finom volt, de nagyon drága is. (400Ft/100gr)
Néhány nappal később, egy másik boltban megláttam a rudas Bécsi felvágottjukat, hasonló paraméterekkel, annyi különbséggel, hogy itt 70 %-os volt a hústartalom. Mivel még nem volt felvágva, így bátorkodtam megkérdni az eladó hölgyet, hogy tisztítsa meg a kését és ne menjen a szeletelő közelébe, de a késsel vágjon nekem egy 20 dkg-os darabot. Elég maflán nézett rám, de megtette, amit kértem. Ennek úgy gondolom, hogy nagyon korrekt ára volt durván 1400Ft/kg.

Nyilván azért mertem már a második fajtából is vásárolni, mert az ég világon semmi bajon nem lett az elsőtől, de a másodiktól sem és bár isteni finom a házi kolbász és füstölt sonka, néhány hónap távlatában kezd eléggé egyhangúvá válni.

Ezek után bátran merem ajánlani azoknak, aki eddig esetleg nem mertek még vele megpróbálkozni.
Részlteket találtok a honlapjukon.

Szülinapi torta

Három kedves barátnőmmel együtt tartottuk a születésnapunkat és a barátaink elhatározták, hogy sütnek nekünk tortát. Mivel ugye én is képbe kerültem az allergiáimmal, így persze kissé megnehezítettem a dolgukat, de Dóri barátnőm, aki az allergiám kezdeti napjai óta élénken érdeklődik és követi, hogy mit hogyan csinálok, főzök, eszek, vásárolok magára vállalta a sütést és olyan tortát rittyentett, hogy el tudtam volna sírni magam a boldogságtól!
Minden Zsuzsmó-kompatibilis volt, szóval se szója, se glutén, se tejszármazék, szuper jó eszközhasználattal, szóval miután istenesen belaktam belőle még csak meg sem mordult a gyomrom semmire. :3
Szóval ezúton is, még egyszer KÖSZÖNÖM!

A receptet itt találjátok: KÖTELEZŐ OLVASMÁNY.

5 perces "kenyér"

Kedves gluténproblémás Társaim!

A helyzet az, hogy alapvetően nem vagyok kenyeres, tehát nekem könnyen ment, hogy helyettesítés helyett inkább elhagytam a kenyeret, de azért néhanapján csak megkívánom. A boltban kapható változatok java sajnos nekem nem jó, mert szóját és/vagy tejszármazékot is tartalmaznak. Mivel már második hónapja tengetem egyetemista, azon felül és belül, pedig kollégista életemet, nincs időm és módom normál, mindenmentes kenyeret sütnöm magamnak. (Időt még csak tudnék csinálni, de a kollégium sütői alaphangon is dupla annyi időt követlenek minden sütéshez, mint az otthoni változat, így inkább nem szánom rá magam.)
Ezek után azért felmerült bennem a kérdés, hogy mit csinálok, ha rám tör a csillapíthatatlan kenyér vágy? Bár elég kecsegetető a sarokban sírás, mint opció, azzal azért nem lakok jól, így átdolgoztam az 5 perces mikrós sütit, kenyérbarátra.
Feltételezem ismeritek a mikrós sütit, de ha mégsem leírom az alapreceptet is, ami édes sütemény lesz, ez is már glutén-/szója- és tejszármazékmentes verzióban:

Alap mikrós süti:
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (én általában rizslisztet szoktam)
- 1 tojás
- 4 EK cukor
- 3 EK víz (akinek jobban esik lehet tej vagy növényi tej is, az alaprecept tejjel írná)
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor
- kakaó vagy pudingpor, ízlés szerint

Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.

Mikrós "kenyér":
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (rizsliszt)
- 1 tojás
- 1 csipet cukor
- 1 csipet só
- 3 EK víz
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor

Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.

Azért láthatóan pofon egyszerű a képlet, na persze csodát nem kell tőle várni. Nem áll el napokig és nem lesz omlósan puha, de egy evésre pont elég és jól is tud esni.

Last day home

Összepakolva, indulásra készen. Holnap költözök le.

Nagyon vártam, de azért van bennem egy adag izgalom is. Sokat nyertem a kihagyott évvel, de most egy kis drukk is van bennem, hogy milyen lesz visszarázódni megint az egyetemista hétköznapokba. Annyi tervem van, hogy észnél kell lennem, hogy a lényegi részét át tudjam ültetni majd gyakorlatba. Rajtam fog múlni, úgyhogy minden jellegű lebaszást (bocsánat a csúnya, nyomtatásba és gépelt formába nem illő szóhasználatom miatt), építő jellegű kritikát, igyekszem nem ellenségesen fogadni ( :D ), még igényelni is fogom.
Írásba adtam, szóval bátran hivatkozzatok erre. ;)


Kihívás nem csak az iskola lesz, hanem persze továbbra is az étkezés, de fel vagyok szerelkezve mindenféle edényekkel és eszközökkel, úgyhogy ezt is meg fogom oldani, menüznöm nem nagyon kell majd, de szerencsére rengeteg biobolt és diétabolt áll majd rendelkezésemre, ilyen szempontból jobb helyzetben leszek, mint itthon. Lehet, kicsit 'mindenmentes élet koli módra' lesz innentől a blog, de ha ott meg tudom valósítani, akkor bárhol. Szóval motivációnak nem vagyok híján. ^^

Banános palacsinta liszt nélkül

Egyszerű, gyors és alapvetően finom is.

Mi kell hozzá?
2 db tojás
1 db banán
sütéshez olaj


Villával összenyomkodjuk a banánt, bele a két tojást, elkeverjük és mehet is a felhevített olajba. Gyorsan kész van. :) Csodát ne várjuk tőle azért. Nem meglepő módon banán ízű palacsintát kapunk. :D

Kaptok képet is mellé, bár kétlem, hogy ettől válik ellenállhatatlanná. ;)

Személyes kitérő

Alkalmat érzek arra, hogy a szokásos allergiákkal kapcsolatos, főként receptes bejegyzésektől kissé eltérjek.

Én is azok közé tartoztam, akik fogcsikorgatva várták tegnap este, hogy nyolcat üssön az óra. Bosszankodó mosollyal kellett konstatálnom, hogy a felvi is hozza a felsőoktatástól megszokott tempót (értsd etr, kurzusfelvétel, amikor semmi nem tölt be), így bő 5 perccel később nálam is megjelentek a pontok.  50 pontos volt a bejutási határ, így a magam 79 pontjával különösebb gond nélkül kerültem be a Fordító és Tolmács MA-ra, Szegeden. Őszintén megvallva, számítottam is rá, de azért az a biztos, ha a saját két szememmel látom az eredményeket, illetve nem csak magamért szurkoltam, hanem jó néhány barátomért is. Az örömöm, pedig sokszorozódott, mert mindenki bejutott oda, ahova szeretett volna.

Nem pusztán a dicsekvés és az öröm sarkallt arra, hogy megírjam ezt a posztot (bár őszintén bevallom, ezt sem tartom jelenleg utolsó szempontnak), hanem a tavalyi ponthatároknál megfogadtam magamnak, hogy jövőre leülök és nyugodtan hátradőlök egy képzeletbeli karosszékben, végigfuttatva az agyamban, hogy mit nyertem ezzel a kihagyott évvel. Aki ismer, az tudja, hogy tavaly ilyenkor egy törött ember voltam: kétségbeesett, haragos, kilátástalan és végtelenül szomorú. Nem tudtam ki vagyok, azt meg végképp, hogy mi tenne boldoggá. Szerencsére volt bennem annyi józan ész, hogy észrevegyem, az irány, amibe tartok rossz. Tanárira jelentkeztem, de némi önkritikával élve, azt kell, mondjam: Isten óvjon meg minden gyerkőcöt attól, hogy én tanítsam őket németre. Másképp kattog az agyam és bár értem és használok mindent, továbbadni csak nehezen tudom, ráadásul a lelkesedés minden szikrája nélkül. Felnőttekkel könnyebb ugyan, de a lelkesedésem itt is változatlanul hiányzik. Így, beadtam a jelentkezésemet tavaly, felvételiztem, majd a véglegesítést a diploma másolatának beküldésével már nem léptem meg. Egy percre sem bántam meg a döntésemet.

Mi volt akkor a gond? Két hónappal az államvizsgám után voltam, annak tudatában, hogy egy teljes év áll előttem, amit ki kellene töltenem valahogy és féltem ettől a valahogytól. Elhatároztam, hogy kihozom belőle a legtöbbet és úgy gondolom, ez sikerült is. Két hónap híján végigdolgoztam az évet, két munkahelyem volt ez alatt az idő alatt, mindkettő vendéglátásban, bár teljesen más beosztásban. Nem szerettem meg a vendéglátást, igaz voltak nagyon kellemes élményeim is, de a többség inkább bosszantó volt. Ennek ellenére, rengeteg személyiségformáló tapasztalatot nyertem. Szükségem volt arra, hogy emberek között legyek és hol könnyebb, hol nehezebb leckék árán tanuljak meg velük helyesen bánni és magamért harcolni. Nehezen ment a talpra állás, mint később kiderült, ezt megköszönhetem, az akkor még kezeletlen, allergiáimnak. Ami gondom még volt ez év elejére, az elszállt mikor belekezdtem a komoly diétámba. Hálás vagyok azért, hogy rájöttem a problémára és, hogy némi odafigyeléssel megszabadítottam magam sok kellemetlen órától.

Válaszolok arra, hogy tulajdonképpen mit is nyertem ettől az évtől: Önmagamat. Elememben vagyok, élvezem az életet, tudom miért érdemes harcolni és nem tervezem lustasággal elszúrni azt, értékelem az emberek mosolyát, a szép szavakat, a bókokat és a jó poénokat. Szerencsére elhagyott a ’bőgőmasina’ funkcióm, könnyebben fogom fel az életemet, és ha valami boldoggá tesz, akkor nem topogok a sarokban, hogy jó ötlet-e lépni érte vagy sem, hanem teszek érte, legfeljebb elszúrom. Megesik az ilyesmi, nem? ;) Ha valamivel többet nyerhetek, mint veszíthetek, akkor megéri a kockázatot.
Jobban vagyok, mint eddig valaha.

Elképesztően hálás vagyok a családomnak, akik minden állapotomban teljes vállszélességgel álltak mellettem. Hálás vagyok a barátaimnak, főként azoknak, akikkel a távolból sem vesztettük el egymást, vagy éppen még mélyebbre tudtuk szőni a barátságunkat. Anitának, akiben újonnan találtam őszinte barátra. Köszönöm a pofonokat az élettől, és azt, hogy megszabadultam olyan emberektől, akik fájdalmat és szomorúságot hoztak a mindennapjaimba, mert ez tanított meg csak igazán értékelni azokat az embereket, akik szeretnek és a maguk módján mindig támogatnak.

Tavaly aggódtam a jövőmön, most nem teszem. Bízom benne, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy teljes legyen az életem, ez, pedig tökéletesen elég.
Boldog vagyok és tudom, hogy az elmúlt évem minden egyes élménye szükséges volt ehhez. Azt hiszem erre mondják, hogy egy év alatt is meg lehet váltani a világot. :)

Hamis túrótorta

A nyári hőségben csak úgy özönlik mindenhonnan a sok túrós recept. Mint már korábban említettem, nem voltam sosem rajongója a túrónak, viszont a kicsit kesernyés ízek vonzanak és találtam egy nagyon guszta receptet az internet mélységes bugyraiban (na jó, tulajdonképpen egy gluténmentes facebook csoportban ;) ), ezt alakítottam kicsit. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
- 25 dkg kölesből készült kölestúró (részletesebben lásd itt )
- durván 3 dkg olvasztott margarin (Liga)
- 1 tojás (én kettővel csináltam és lett egy tojásos mellékíze)
- 3 EK cukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 1 EK vaníliás, GM pudingpor
- 2 púpozott EK rizs dara
- kb. fél csomag sütőpor
- reszelt citromhéj, citromlé

Elkészítés:
Mindent összekeverek, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és ízlés teszek rá gyümölcsöket. (Nekem szilva és szeder került bele)

180*/60 Perc

Mivel én két tojást raktam bele, így lett egy tojásos mellékíze, de így is nagyon finom és laktató. Most még hűl, bár felszeleteltem már, de egy fél szeletnél többet nem tudtam megenni, mert terheli a gyomromat a meleg sütemény. :) Szóval, jobb híján, türelmesen megvárom, amíg kihűl.

Kölestúró

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy én egyszer bármi olyat készítek magamnak, amit "túrónak" nevezünk. Akkor sem szerettem, mikor ettem tejtermékeket, de ez is olyan, hogy a nagy melegekben rengeteg túrós receptet találni, amik azért elég ínycsiklandóak. Mivel két módját ismerem a tejmentes túróknak, az egyik a Totu (tojáshabból készült túró), a másik, pedig a kölestúró, így utóbbi mellett döntöttem. (Előtte egyiket sem kóstoltam még. )
Az elkészítése egyáltalán nem nehéz, én azt ajánlom, főleg azoknak, akik szerették is a túrót, hogy érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:
- egy csésze köles (ez kb. 25 dkg)
- víz
- csipet só
- cukor vagy édesítő
- 2-2,5 dl növényi tej
- citromhéj, citromlé

Elkészítés:

A kölest háromszoros mennyiségű vízbe öntöm, rakok bele egy csipet sót, majd hagyom 10-15 percig ázni benne, ezek után felfőzöm. Lassú tűzön, gyakori kevergetés mellett, addig főzöm, amíg elfő róla a víz. (Gyakorlatilag túlfőzöm) Beleöntöm a növényi tejet, majd hagyom, hogy felforrjon és néhány percig még főzöm benne, hogy összeérjenek az ízek. Leveszem a tűzről és kb. negyed órát hagyom állni, hogy a köles beszívja még a folyadékot. Ezek után ízesítem cukorral és citrommal, ezt már szájíz szerint érdemes csinálni. 

Képet erről most nem hoztam, mert süteményhez készítettem és nem hagytam teljesen kihűlni, úgy meg nem az igazi. :) Viszont finom volt melegen is, tehát ajánlani tudom csak! :)

Házi majonéz

Nagyon szeretem a majonézt, de mióta szigorúan tartom a diétámat nem ettem még. Emlékeztem, hogy, amikor kicsit voltam csináltunk időnként itthon, úgyhogy mondtam apukámnak, hogy mi lenne, ha összeütnénk nekem egyet. :) Mivel apa is nagy szakács, meg is csinálta nekem, szóval csak néznem volt szabad a folyamatot. ;)

Nagyon egyszerű elkészíteni, és isteni finom is.

Hozzávalók:
- 2 tojás sárgája
- 2 dl olaj
- só
- porcukor
- mustár
-citromlé

Elkészítés:
A két tojássárgájához nagyon-nagyon lassan, cseppenként hozzákeverem az olajat, mikor majonéz színű lesz az egész (ennél jobban nem nagyon tudom körülírni), akkor adjuk hozzá a "fűszereket". 2-3 kávéskanál mustár, 2 kávéskanál porcukor, egy kevés citromlé és egy kevés só.

Ezután kész is, irány a hűtő és egy-két napon belül el kell fogyasztani. :)

Pizzás Quinoa "muffin"

Ettem volna valamit, úgyhogy elkezdtem nézelődni neten, hátha kapok valami ihletet és ezt találtam.

Nagyon ingerelt, úgyhogy össze is kaptam magam, kicsit alakítottam a recepten, hogy én is ehessem és nem is vesztegettem az időt.

Hozzávalók:
- 1 csésze quinoa
- 2 tojás
- só
- oregáno
- hagyma
- fokhagyma
-paradicsom
- kolbász
- sonka
- friss bazsalikom
- friss petrezselyem

Elkészítés:
A quinoát dupla mennyiségű vízben  puhára főzöm, majd minden mást ízlés szerinti mennyiségben hozzá adok, az egészet, pedig végül muffinformába töltöm. Előmelegített sütőben: 250 fokon durván 15-20 percig sütöm. Kész is. :)

Apukám és a bátyám (utóbbi időnként elég sandán nézi az én ételeimet), jóízűen tömték magukba. ˇˇ

Házi majonézzel fogyasztottam. Nagyon finom, de óvatosan a quinoával, mert nagyon laktat! ;)

Muffin

Tejmentes. Gluténmentes. Szójamentes.

Hozzávalók:
- 2 bögre GM liszt (nálam, 1 bögre rizsliszt, 1 bögre hajdinaliszt)
- 1 cs. sütőpor
- 1 tojás
- 3/4 bögre olaj
- 1/2 bögre cukor
- 1 bögre növényi tej vagy víz

Elkészítés:
Értelemszerűen összekeverem, majd a muffin formába helyezett papírokba töltöm és azt rakok bele bármit, amihez kedvem szottyan. :)
Nálam mindbe került csoki (értelemszerűen a fentiektől mentes változatában), és ezen felül szeder, ribizli, lekvár ill. sárgabarack.

Sütés: 180 C* / 15-20 Min.

Jégkrém - Family Frost - Cha-Cha

Múlt héten találtunk tejmentes, szójamentes és gluténmentes fagyit a Family Frost-nál, kereken egy fajtát. Nagyon megörültünk neki és landolt is itthon egy dobozzal, hogy kipróbáljam. Kellemes íze van, gyümölcsös, meggy, alma és citrom. Megettem és végre nem lett semmi bajom tőle! :)
A napokban anyu gondolta, hogy rákérdez nekem a Family Frost központban, hogy mégis miket ajánlanának az én érzékenységeimmel. Kedves fiatalemberrel beszélt, aki kis gondolkodás után, őszintén megmondta, hogy semmit sem tud ajánlani. Anyu természetesen rákérdezett a fent említett, és megvett jégkrémre, mire kiderült, hogy azzal valóban nincs baj, DE beszüntették elmúlt héten a gyártását, mert nem volt rá kereslet. xD Ezt nevezem aztán istenes pechnek. Már a webáruházban sem található meg... A héten jön a mozgó kocsi, és ami még lesz nála azt felvásároljuk, aztán amennyi van, annyival élem túl a nyarat.

Itt a leírás, no meg egy kép a még bontatlan jégkrémről. Nekem egyébként abszolút ízlik. :3

Kenyér 2.0.

Az az igazság, hogy nagyon ritkán csinálok magamnak kenyeret, mióta GM-kenyereken élek. Nem igazán kívánom, így feleslegesnek érzem a munkát vele általában. Múlt héten viszont sikerült valahogy mindenhol kenyerekbe botlanom, úgyhogy csak csináltam magamnak egyet.

Viszont szerettem volna újítani rajta. Kövezzettek meg, de nem vagyok híve a kész GM kenyérliszt keverékeknek. Lehet, kissé földhöz ragadt a hozzáállásom, de ha már több allergiám is van, akkor inkább nem játszom a tűzzel. (Igen, tisztában vagyok azzal is, hogy van garantáltan GM, tejmentes ill. szójamentes liszt is. Ez sem változtat a véleményemen.)

Amit másképp csináltam: teljesen elhagytam a fehér rizslisztet és használtam benne útifű maghéjat. Eddig soha nem állt rendesen össze a tésztám, így viszont szépen formázható lett! :)

Recept:
- 2 tojás
- 20 dkg barna rizslisz
- 25 dkg burgonyaliszt
- 5 dkg hajdinaliszt
- 5 dkg kölesliszt
- 1 EK kukoricakeményítő
- 3 TK útifű maghéj
- 1 KK szódabikarbóna
- 3 gr élesztő, meg kevés cukor hozzá, hogy felfusson
- víz (kevés, csak, hogy össze tudd vele dolgozni a tésztát)
- 2 EK olaj
- 1 EK só

A többi infót itt találod az elkészítéshez.