Grízes krémes

A Gluténmentes konyha és lisztérzékeny hétköznapok az egyik kedvenc csoportom, ami a sütiötleteket illeti. Az utóbbi hetekben, pedig az fb oldalam tele volt ennek a grízes krémesnek a változataival, úgyhogy fentem már rá a fogam egy ideje. :D

Minden sütés után be kell lássam, ha egyszer cukrásznak kellene mennem, akkor csak azért nem halnék éhen, mert amit megcsinálnék azt meg tudnám enni. Nem tudok szép dolgokat produkálni, bár legalább általában finomak. Ezzel a sütivel sem volt másképp.

A receptet itt találtam.

De minimálisan alakítottam rajta (csak tej és kakaó ügyben), úgyhogy azért leírom.

Nos, erre céloztam a hiányzó cukrászvénámmal.

Piskóta:

5 db tojás
8 EK cukor
8 EK rizsliszt
1 EK cukrozatlan kakaópor
1 csomag sütőpor
csipet só
fél dl olaj

180 fokon kb. 30 percet sütjük

Krém hozzávalók:

5 dl növényi tejből,7 ek rizsdarából és 1 vanília cukorból tejbegrízt készítünk.
25 dkg margarint habosra keverünk 15 dkg porcukorral és a kihűlt grízzel jól kikeverjük.
A kihűlt piskótát ketté vágjuk és a fele krémmel megtöltjük,majd a maradék krémet a piskóta tetejére tesszük.
Az eredeti receptben még szórnak némi kakaót a tetejére, de én jobb szeretem az ilyesmiket kakaó nélkül. :)

Tejszínhab rizsből.

Betévedtem a helyi bioboltba. Miközben nézelődtem, felfedeztem egy - számomra - újdonságot. Tejszínhab rizsből. Nyilván nem hagyhattam ott, úgyhogy landolt egy a kosaramban.

Először kicsit aggódtam, mert a termék neve Soyatoo -- ami a szójaallergiást hamar szkeptikussá teszi, de a leírása alapján nincs benne semmi, ami árthatna és így pár óra távlatában úgy fest megerősíthetem ezt az állítást. :)









Itt olvashattok róla részletesebben. Meg én is megmutatom a saját "lőtt" példányomat, meg azt a finomságot, amire első körben felhasználtam.

breathe

Láttam a minap egy videót, ami a boldogságról szólt. Dóri linkelte. Sok igazságot mondott el benne a nő, köztük a legalapvetőbbet, mégpedig azt, hogy rajtunk áll mit látunk meg egy átlagos napon, és hogy mely érzelmeket engedjük ténylegesen eluralkodni magunkon.

Én ebből azt szűrtem le, hogy ezen még van mit gyakorolnom, mert akadnak olyan napok mostanában, amikor a lényeges gondolataimat is nehéz egy adott mederbe terelnem. Kicsit azt érzem, hogy bárhová fordulok az utóbbi időben egy bitch slap vár az élettől. Nagyon ki akarok ebből lépni, de ehhez magammal kell szembenéznem. Felesleges eltitkolnom, hogy sokkal mélyebben érző ember vagyok, mint amit a külvilágnak mutatok. Nehezemre esik felszabadulni. Írtam már korábban, hogy elő akarom bányászni és megmutatni azt az elvetemült énemet, ami legbelül lakozik. Nem tudom hány réteg van már felette, de hámozom, sőt hámoznám erősebben, csak valahogy úgy tűnik az átlagosnál is több az akadály jelenleg az életemben. Félreértés ne essék, nem éhezem, dolgozom, egyetemre járok, a családom egészsége rendben van és vannak barátaim, sőt még szórakozni is eljárunk néhanapján. Ezekért hálás vagyok, sok ember a töredékéért is oda adná a fél karját, tudom. Lehetne sokkal rosszabb sorsom, amelyek mellett a jelenlegi gondjaim eltörpülnének. Ez viszont csupán egy ténymegállapítás, amitől nem vonulnak el a felhők a fejem felől és nem szűnnek meg csettintésre a gondjaim.

Mindennek a kulcsa az egészséges önbizalom. Szakmában, idegenekkel szemben legtöbbször szemrebbenés nélkül eladom magam, nem kérdőjeleznek meg, ami a pókerarcomnak köszönhető, pont annak, amivel az érzelmeimet is leplezni tudom. Mikor, azonban fordul a kocka és az emberi kapcsolataimról van szó, elpárolog az önbizalmam. Megkérdőjelezem magam, sok téren a létjogosultságomat is. A baj ezzel az, hogy ezt sugallom a külvilág fele is, amit sógorostul kapok vissza az élettől. A férfiak terén ez fokozottan igaz. Két éve nem vagyok képes kialakítani egy normális, tartalmas kapcsolatot, előtte is inkább csak az illúziója volt meg. Egy kezemen meg tudom számolni hány férfi keltette fel komolyabban az érdeklődésemet azóta, és még kevesebb az, akikkel haladt is komolyabban a dolog. Így vagy úgy, de mind fájdalmat okozott nekem. Most viszont ott tartok, hogy nem is hiszem, hogy belemennék egy kapcsolatba, mert elvesznék benne. Nem lennék önmagam. Túlságosan is needy vagyok. Szeretetre vágyom, arra, hogy egyszer ne én legyek az, akinek fontosabb a másik, hanem egyenlő partnerre találjak, aki meg akar ismerni és képes értékelni azt az embert, aki vagyok. Olyan ember, aki nem téveszti össze a szívemet egy stresszlabdával, amit utána szemrebbenés nélkül vág egy sarokba. Szeretnék valakinek az a személy lenni, aki telefont ránt, hogy megkérdezze egyben hazaértem-e, vagy csak azért keressen meg, mert be akar számolni valami apró örömről vagy esetleg csak a hangomat akarja hallani. Őszinteséget akarok. Valaki mellett ébredni. Azt, hogy éjjel arra ébredjek, hogy átölelnek, hogy érezzem a szuszogását a nyakamon. Azt, hogy elfogadja a szeretetemet és egyszer az életben ne érezzem azt, hogy sok vagyok, ha kiadom magamból az érzéseimet, ne kelljen állandóan azzal küzdenem, hogy visszafogjam magam. Legfőképpen, pedig felhőtlen őszinte nevetéseket.

De ne aggódjatok, lemászok a kipukkadt lufimról és rájövök, hogy nyilvánvalóan valahol bennem van a hiba, hogy nem találom azt az embert, aki ezt meg tudja adni, és akivel ezek mellett a kémia is stimmel. Illetve rájövök, hogy tudom, mit akarok a jövőmben és abba nem fér bele jelenleg, hogy kapcsolatot alakítsak ki, mert senkiért nem mondok le a terveimről és nem tudom, mennyire tudnám a saját vagy bárki más szívét összetörni megint. Sajnos nem tudom, hogy hiszek-e még egyáltalán abban, hogy ez komolyan változni fog valaha is.

Tegnap este felbukkant egy ember a múltamból, aki már egyszer pofára ejtett és ha hagytam volna, gond nélkül megtette volna megint, mindenesetre próbálkozott vele komolyan. Ez a vonat már elment, szerencsére. Ezt neki is megmondtam. Bár vajon ez az egész szituáció mit árul el rólam? 

Az egészségem sincs rendben, lehet ezért a mélypontok is, vagy legalábbis ezért mélyebbek megint. Kiábrándító, hogy közel 4 hete járok, eddig, teljesen értelmetlenül orvosokhoz.

Azzal is szembe kellett néznem, hogy nem tudok segítséget kérni. Még azoktól is nehezen megy, akik nagyon közel állnak hozzám (család, legjobb barátok), a többiről nem is beszélve. Pedig most ideje bevallanom, hogy szükségem van rá. Arra, hogy tudjak beszélgetni: komolyan, őszintén. Arra, hogy megöleljenek és érezzem, hogy szeretnek és adhassak a szeretetemből. Nem tudom, mennyire vagyok jó barát. Generell sem tudom, de az utóbbi időben végképp. Viszont most arra van szükségem, hogy mindegy mekkora fasz vagyok néha, ne fordítsanak hátat azok, akik számítanak.

Belegabalyodtam a saját hálómba.

Ennek már nagyon ki kellett szabadulnia belőlem.

Einen Kaffee, bitte!

Aki ismer, tudja, hogy ez a tanítás dolog nem a szívem csücske, de több szempontból hasznos és kézenfekvő az én helyzetemben.

Ma viszont egy nagyon pozitív visszajelzés ért, ami nagyon feldobta a napomat. Az egyik diákom a szabija alatt eljár pultozni és egy nagyobb rendezvényen dolgozik a hétvégén. Teljesen kezdő, másfél hónapja tanulja a nyelvet és örömmel mesélte, hogy ő bizony rengeteget tudta használni az elmúlt napokban. Nagyon sok vendéggel csak így tudott kommunikálni és megértették egymást. Megköszönte a munkámat és az én érdememnek gondolja, ami lássuk be azért nagyon nem így van. Tanárként megmutathatom hogy kezdjen neki, tudok segíteni az alapokkal és tudok tippeket adni, de ahhoz, hogy megszólaljon és fejlődjön neki kell megdolgoznia és tudom, hogy ennek a személynek ez nem is egyszerű meló, de mégis akarja és küzd érte. Büszke vagyok rá és nagyon jól esett, hogy visszajelzett és el akarta mesélni a sikerélményét.
Ez egy olyan dolog, aminél azt érzem, hogy megállhatok és megpaskolhatom a vállam, meg a tanítványomét is. :)

Mr. Nobody

Miután már néhányan ajánlották, hogy feltétlenül nézzem meg a Mr. Nobodyt, most végre rászántam magam. Nem csalódtam. Nekem Jared Leto eleve a kedvenc színészeim között van, nem csak a lenyűgöző szemei miatt, hanem mert tényleg nem láttam még rosszul játszani egyik filmjében sem. A Joker-figurájára is nagyon kíváncsi vagyok már. No, de vissza a filmhez. 141 perc, tehát egész estés buli, de ennél a filmnél ez az idő valahogy pillanatok alatt elröppen.
Attól jó, hogy megdolgoztatja az agyat és az érzelemvilágot. Nem hiszem, hogy van két ember, akinek ez a film teljesen ugyanazt jelenti. Eszméletlen jó átmenetek vannak a jelenetek között, gyönyörű a képvilága és lenyűgöző a mondanivalója.
Nekem mit jelentett?
Nincs egy jó döntés az életben. Apróságok visznek előre, ki tudja egy pillanatnyi elmezavar holnap mit eredményez?! Kis döntések nagy befolyással. A lényeg, hogy hozzuk ki a legtöbbet a jelenből, nincs mit bánni. Esélyt kell adni a véletlenek is.

Nyulacska

Teljesen jótékonyan telik a hétvégém. Szívességből fordítgattam, korrektúráztam meg hasonlók, de az időmbe belefért és jól esett segíteni, nem éreztem tehernek, pedig tényleg sokan megtaláltak.

Ma viszont a naaaagy melegek ellenére is igényem volt mozgásra, szóval amikor már kezdett esteledni biciklire ültem és letekertem pár kilométert. Van a falu mellett egy betonút, ami egy tanyához vezet ki. Hangulatos végig, így erre tekertem. Nem kifejezetten fáradtam el a végére, de ez nyilván annak is a függvénye, hogy egyedül mentem és kényelmes tempót diktáltam. Nem az volt a lényeg, hogy gyorsan letekerjem, hanem hogy jól érezzem magam és mozogjak közben. Sikerült.

Nem egész félúton megláttam, hogy a távolban valami átfut előttem. Biztos egy kutya, gondoltam. Pár másodperccel később megint. Vöröses volt. P*csába. Biztos egy veszett róka. (Nem tudom miért, nekem régóta van egy ilyen kósza hülyeségem, hogy rettegek attól, hogy veszett rókával találkozzak.) Mivel azonban még félúton sem voltam, így nem állt szándékomban visszafordulni sem és mivel a szemem sem feltétlen a legjobb egy ideje, hát reménykedtem... Nem hiába, mert hamar rájöttem, hogy ezzel a mozgással nem lehet más, mint egy jól megtermett nyúl. Tapsihapsi, pedig nyilván nem volt bátor, így hamar befutott az egyik közeli szántóföldre, így azért megálltam és lőttem róla egy távoli képet, mielőtt továbbindultam.

A vihar elég jól elkerült minket, mint eddig még nagyjából egész nyáron mindig, viszont hazafele úton itt volt az előszele. Szeretem mikor borul az ég, gyönyörűek olyankor a felhők és van benne valami felszabadító. Azt hiszem a viharokban mindig a vadságot szerettem, azt a fékezhetetlen erőt, amivel érkeznek és amivel tépik a fákat és ami tökéletesen felfrissít mindent és mindenkit. A nyári viharok a legelragadóbbak ilyen szempontból.

Free

Vannak tisztulófázisaim. Azok az idők, amik a nagyon kuszák után jönnek és pont egy ilyen lenyugvó időszakomban vagyok.

Kissé olyan szellemben teltek az elmúlt hónapjaim, hogy céltalannak láttam mindazt, amit csináltam. Mindig volt, egy "még ezt megcsinálom és..." és tulajdonképp nem lett semmi. Nem jutottam előrébb, mert nem tudtam hova tartok. Megakadtam, mentálisan és érzelmileg is, viszont idő kellett, hogy tisztában legyek ezzel. Túlhajtottam és büntettem magam. Megint. A saját blokádjaim, a saját köteleim, nem mások aggatják rám.

Elég volt.

Részben tudom, részben, pedig sejtem, hogy ki vagyok és az a célom, hogy feltárjam a végleteimet. Mélyre fogok ásni és meg fogom mutatni a legbensőbb énemet magamnak és a világnak. Feloldom a gátjaimat, mindegy mibe kerül. Magamért. A felsorolható néhány célom mellett ez a legfőbb a következő időkre.
Nincsenek illúzióim, ez az elhatározás még a semminél is kevesebb a megvalósításhoz, de azt érzem, hogy egy burokban vagyok és csak néha nyúlok ki belőle, aminek a környezetem legfeljebb a szelét érzi. Ez így nem élet. Nem olyan, amire vissza akarok emlékezni évek múltán. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy így hagyjam eltelni a napjaimat.
Az életemben eddig mindig a legkeményebb dolgok formáltak jobb irányba.

Azoktól, akiket közel érzek magamhoz ugyanezt a visszajelzést kapom. Tönkreteszem magam és túlaggódom az életet. Édesanyám mantrája a számomra "szarnibele", van amin úgysem lehet változtatni. Egy számomra nagyon kedves barátom, pedig a "Take it easy!" mondatot súgja gyakran a fülembe. Igazuk van.

Ideje tenni érte.

Fodor Ákos: A SZABADSÁG

A kék-fehér közösségi oldalon láttam egy ismerősömnél. Megfogott. :)

Fodor Ákos: A SZABADSÁG

(haiku-rondó)

Minden hang, szín, szó,

falat, korty, csók közelebb

visz a halálhoz.

Minden harag, dac,

kétség, kín, könny közelebb

visz a halálhoz.

V á l a s z t h a t u n k , hogy

milyen út végén jussunk

el a halálhoz

apparently not

életjel

Elnézve a dátumot. Huh, hát elég régen nem éreztem késztetést arra, hogy bármit közzétegyek itt.

Igazából nem is nagyon volt olyan, amiről szívesen írtam volna. Az étkezésem változatlan és nagyszabású, új szárnypróbálgatásokra a konyhában nem volt sem időm, sem energiám, így nincsenek új receptjeim sem.

Az érzelmi életem komoly hullámvölgyeket él, de nem vagyok emiatt kétségbeesve, tudniillik nem hagyok magamnak időt rá. Tudom, hogy ez struccpolitika, de a túlélésre gyúrok jelenleg, arra pedig több mint ideális ez is. Tanulok és dolgozom és persze mindent sokkal komolyabban veszek, mint azt talán kellene, de a bőrömből nem tudok kibújni, sajnos.

Ígérem, ha egyszer felszusszanok visszatérek ide is.

Takarékláng

Takaréklángon égek mostanában és ez nagyon nem tetszik nekem. Alapvetően semmi okom nincs panaszra, hiszen jó helyen vagyok, jó emberek között, de valahogy mégsem kerek a világom.

Volt egy diétahibám, két hétig elég rosszul voltam, mire rájöttem mi okozhatja. Nyilván ez is rájátszik a hangulatomra, hiszen regenerálódnia kell a szervezetemnek is, de előtte sem volt minden rendben.

A nap jelentős részében fáradt vagyok és tompa. Mint egy haldokló 40-es izzó. A társasági igényem is megcsappant, ha így haladok, belekezdhetek lassan a nyugdíjazásomba is. Elszomorító.

Valamit komolyan ki kell találnom, hogy a változás csodás ösvényére lépjek és rendbe szedjem magam, mert nem akarok én lenni a "borongós lány". Nem tennék jót vele magamnak. Már most sem jó, hogy nem fog kellőképpen az agyam.

nem fűznék hozzá semmit.

Gondolatmorzsák

Tedd a szívedre a kezed és higgy az agyadnak, hogy jó döntést hoztál.
Csatakiáltás.
Túlélés.
Sóhajtás.

Rengeteg inger ért az elmúlt hetekben. Sikerült belecsöppennem néhány olyan beszélgetésbe, amik kicsit megráztak és elgondolkodtattak.
Ha ma felteszem magamnak a kérdést, hogy hol látom magam 5 év múlva, akkor nem tudok rá válaszolni. Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.
Minden kicsit kuszának tűnik.

Léteznek egyáltalán jó döntések? Vagy szimplán csak idomulunk és próbálunk a lehető legkevesebb kárral törcögni az életben?
Nem ártana kicsit kevésbé félni.
Ezek az érzelmi falak baromira feleslegesek. Nem visznek sehova. Ideje lesz lerombolnom őket. Vannak még jó emberek a világban, adni kell nekik egy esélyt, meg magamnak is.

Nyílnak a hóvirágok. Igazán feldobná a napomat, ha valaki csenne nekem egyet. :)

napi motiváció

Dear you,
Whoever you are,
However you got here
This is exactly where you are supposed to be.
This moment has waited its whole life for you.
This moment is your lover and you are a soldier,
Come home baby, it’s over
You don’t need to suffer any more.
Dear you,
This moment is a surprise party,
You are both hiding in the dark and walking through the door,
This moment is a hallelujah.
This moment is your permission slip
To finally open that love letter
You’ve been hiding from yourself,
The one you wrote when you were little,
When you still danced like a sparkler at dusk,
Do you remember the moment you realized
They were watching?
When you became ashamed
Of how much light you were holding?
When you first learned how to unlove yourself?
Dear you,
The word ‘today’ means ‘amen’ in every language.
Today we made it,
Today I’m gonna love you,
Today the box cutter will rust in the garbage,
Today the noose will forget how to hold you,
Today-
Today-
Dear you - and I have always meant you,
Nothing would be the same if you did not exist.
You, who were once as small as a bouquet,
Who could sleep in the laps of strangers,
Nothing would be the same if you did not exist.
You, whose voice is someone’s favorite voice,
Someone’s favorite face to wake up to,
Nothing would be the same if you did not exist.
You, the teacher, the starter’s gun,
The lantern in the night who offers not a way home
But the courage to travel farther into the dark.
You, the lover who worships the taste of her body,
Who is the largest tree ring in his heart,
Who does not let fear ration your love.
You, the friend,
The sacred chorus of ‘how can I help?’.
You, who have felt more numb than holy,
More cracked than mosaic,
Who has known the tiles of a bathroom by heart,
Who has forgotten what makes you worth it.
You, the forgiven,
The forgiver,
Who belongs right here in this moment.
You, this clump of cells,
This happy explosion that happened to start breathing.
By the grace of whatever is up there,
You got here,
You made it this whole way.
Through the nights that swallowed you whole,
The mornings that arrived in pieces.
The scabs,
The gravel,
The doubt,
The hurt-
The hurt-
The hurt is over,
Today you made it-
You made it-
You made it
Here.

Mindenkinek vannak gyengéi...

nekem határozottan egy ilyen Paolo Nutini.

A hangja hátborzongatóan jó és nem tudom miért, de iszonyatosan szexinek is találom emellett. Azon kevés előadók között van, akiknek végig is nézem a klippjeik, nem is beszélve a live felvételekről... ;)
Régebben is került már ide száma, mégpedig az Iron Sky, de kaptok még ízelítőt, nem kell aggódni és lázasan keresni. :P

Egy klipp, amiben még igencsak fiatal... de ez a szám is tetszik. (és csak a napokban találtam rá)

A sokat játszott száma:

Az utóbbi időben az előadásai közül a kedvencem. Egyszerűen imádom, az egészet egyben, úgy ahogy van.

Vitaminpótlást mindenkinek!

Ha az ember nem ehet meg bizonyos élelmiszereket, akkor könnyedén kialakulnak hiánybetegségei (nyilván akkor is, ha egyébként ehet bármit) és ezt magamon is fokozottan tapasztalatom, főleg ezekben a téli hónapokban, amikor egyébként is csökkentett üzemmódban dolgozik a szervezetünk.

Mit lehet ilyenkor tenni?
Egyszerű: tudatosan pótolni. A legkézenfekvőbbek nyilván az étrend-kiegészítő készítmények. Persze, ha allergiás vagy, akkor arra is figyelned kell, hogy ezekbe se legyen olyan, ami árthat - elsősorban glutén és tejszármazékok szoktak benne lenni. (meg ki tudja mi minden, amire én esetleg nem figyelek tudatosan.)

Miért aggódom mégis?
-  mert állandóan elfelejtek vitaminokat szedni, pedig fontos lenne a rendszeresség.
- mert a piacon annyi vitamin van, hogy nekem laikusnak, aki éppen csak egészséges szeretne lenni nehéz döntenem melyiket is vegyem le a polcról.
- mert ha nem tudom élelmiszerekkel mit és mennyit viszek be, akkor nehéz eltalálni miből és mennyit kellene plusz készítményekkel bevinni.

Alapvetően, pedig az lenne a legjobb, ha élelmiszerekkel lehetne bevinni a szükséges vitaminmennyiségeket.

Kép forrása: http://thumbs.dreamstime.com

Egyébként, meg ha figyelünk a szervezetünk elmondja mi kell neki. Ha valamit nagyon ennénk (én a tojással vagyok így egy ideje) /persze nem nasikra gondolok/, akkor azt enni is kell, mert a szervezet kívánja a benne található anyagokat. Ennek a fordítottja is igaz.

Az elkövetkező időkben szeretnék csinálni egy kisebb fajta gyűjteményt arról, hogy milyen élelmiszerekkel lehet pótolni egyes vitaminokat, nyilván itt is fogtok még ezzel találkozni. :)

Kávézacc és aloe vera...nem, nem jósolni fogunk

Holnap megyek vissza Szegedre és tudom, hogy a koli körülményei nem minden szépségápolási dologra ideálisak, úgyhogy itthon bölcsen kihasználtam a lehetőségeimet és természetes anyagokkal is kedveskedtem a - mostanában igencsak problémás - bőrömnek.

A kávéval tavasszal egyszer már próbálkoztam, erről olvashattok itt is, de most kicsit egyszerűsítettem az eredeti "recepten". Egyrészt időközben elgondolkoztam és utánaolvastam, hogy tejallergiával - bármennyire is emésztőrendszeri dolog ez alapvetően - nem bölcs dolog tejes kozmetikumokat használni, mert ugyanúgy árthat. (ez érvényes a többi allergiára is, gluténszármazék is sok kozmetikumban van, bolti kivitelben értve itt, persze) Másrészt lusta vagyok a sok előkészülethez.
Mivel nagy kávés a család és a french press minden boldogságom forrása, (bár Otti, a szívem igazi kicsike french presse a kollégiumban leledzik), így minden nap termelődik nálunk némi kávézacc, ami kár lenne kidobni. Ezt szoktam kicsit kiszárítani, majd esti fürdés előtt belekeverek egy EK mézet és ezzel radírozom az arcom és a testem. Csodásan puha lesz tőle a bőröm és érezhetően feszesít is, bár ehhez úgy gondolom gyakori használat kell. Az elmúlt két hétben durván 3 naponta megejtettem ezt a folyamatot.
Mire jó a kávézacc?

Kép forrása: http://m.cdn.blog.hu

Egyrészt ugyebár csodás bőrradír, másrészt pedig ideális narancsbőrre. Emellett ásványi anyag tartalma és koffeintartalma ápolja a hajat, csökkenti a hajhullást, és leszedi a fejedről is a felesleges zsírt. Ez utóbbit még nem próbáltam, de találtam ÖrdögSzappannál egy hajpakolást, amit ki szeretnék valamikor próbálni. Nem árt a lefolyónak sem, sőt az enyhébb dugulásokat még fel is oldja. Mindezek mellett és felett még rengeteg dologra ideális, de őszintén szólva azok engem nem fogtak meg, szóval keressetek rá magatoknak, az internet úgyis tele van vele. ;)

Kép forrása: http://provita-world.com

No, de ne feledkezzünk meg az Aloe Veráról sem! Ezt roppant egyszerűen alkalmaztam, frissen levágtam 2 kisebb levelet a növényről, levágtam a széleit és az egyik oldalát meghámoztam. Belül ugye ilyen ragacsos átlátszó anyag van, ez  maga az aloe vera gél. Az ő hatását szeretjük. A bőrradírozás után bekentem vele az arcom és mivel sok volt, még a testem többi része is kapott belőle. (Ideális volt arra az időre, amikor éppen a hajpakolásom fejtette ki hatását,már csak azért is, mert az aloe verának is kell idő, amíg elkezd dolgozni.)

Mire jó az aloe vera?
Elsősorban külső alkalmazásra jó, sebek, égési sérülések gyógyulását serkenti. Több, mint 200 jótékony összetevője van, köztük rengeteg vitamin és ásványi anyag. Nyugtatóan hat a problémás bőrre, köztük a pattanásokra és allergiás reakciókra is, valamint összehúzza a pórusokat (az utóbbi tapasztalat). Fertőtlenít és gyulladáscsökkentő hatású.
Belsőleg is alkalmazzák, gyógykészítményekben, italként. Serkenti az emésztőrendszert, a keringést, és jó az immunrendszernek. Részletesebben itt és itt olvashattok még.

Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray

"Because to influence a person is to give him one's own soul. He does not think his natural thoughts, or burn with his natural passions. His virtues are not real to him. His sins, if there are such things as sins, are borrowed. He becomes an echo of some one else's music, an actor of a part that has not been written for him. The aim of life is self-development. To realize one's nature perfectly -- that is what each of us is here for. People are afraid of themselves, nowadays. They have forgotten the highest of all duties, the duty that one owes to oneself. Of course they are charitable. They feed the hungry, and clothe the beggar. But their own souls starve, and are naked. Courage has gone out of our race. Perhaps we never really had it. The terror of society, which is the basis of morals, the terror of God, which is the secret of religion -- these are the two things that govern us.”
(Page 16)

Grízes tészta, nem meglepő módon: mentesen

Tésztás, édes időszakot élek a napokban. Ma rákívántam a grízes tésztára, kicsit utánanéztem neten ki mit használ búzadara helyett és többségében mentes zsemlemorzsát ill. különböző darákat (rizs, kukorica) írtak.
Én Pasta D'oro spagetti tésztát használtam, ill. a Mester Család glutén-, tej-,tojás-,szója-, laktóz- és cukormentes zsemlemorzsáját.

Nyilván mindenből annyit, amennyit szeretnénk enni. Én kb. 150 gramm tésztához, használtam 3 EK zsemlemorzsát. Az elkészítés, pedig a hagyományos módon történt: olajon megpirítottam a morzsát, adtam hozzá kevéske vizet, majd a kifőtt tésztával összekevertem.
Házi meggylekvárral isteni. ˇˇ

2015

Új év, új remények. Ez baromság.

Láttatok már hagyományos szőlőprést működés közben? Beletöltöd a leszedett fürtöket, majd odaállítasz egy erős embert, aki elkezdi húzni a kart. Minden húzással egyre több szőlőszem préselődik szét, az értékes nedű és a sallang törköly szétválik, a prés pedig fokozatosan ürül.

Azt gondolom, hogy az életünk is így valahogy működik. A húzásokat a présen betudhatjuk az éveinknek és ha jól éltük az életünket, akkor valami értékes is marad utánunk. (Persze a törkölyből is lehet pálinkát csinálni, de annál kevés undorítóbb dolog van. Just sayin') A présnél nem az számít, mennyit rántasz rajta, hanem, hogy milyen ütemesen és mekkora erővel húzod. Ez az életre is több, mint igaz. Számolgathatod hol tartasz, közben meg észre sem veszed, hogy az életed prése üresen halad. Mégis ragaszkodunk a korunkhoz, és a naptári évekhez. Miért? Mert ettől lesz a halandó létünk kézzel fogható. A sok terv, újévi fogadalmak és minden, amit tervezünk így kap keretet. Azt gondoljuk az idő változtat majd az életünkön. Ez pedig hatalmas ostobaság. Persze, jó dolog néha megállni és szemlélődni mit értünk el, vagy szembesülni a hibáinkkal, de valahol érdemes lenne tisztáznunk magunkkal, hogy nem ez számít, hanem a tetteink.

Tudjátok mit tettem az elmúlt évemben? Dolgoztam, tanultam, szórakoztam, de legfőképpen küzdöttem magamért.
Tudjátok mit NEM csináltam az elmúlt évemben? Éreztem.
Ez nemrégiben tudatosult bennem. Nyitottabb vagyok az emberek felé, de tényleg közel nem engedtem magamhoz senkit. Üresnek érzem a lelkem és ez ijesztő. Ez valahogy úgy működik nálam, hogy kinyitok egy ablakot, várom hogy beszálljon egy csicsergő madárka, de mielőtt beröppenhetne rájövök, hogy a madarak nem aranyosak, csipkednek és vírusokat terjesztenek, így hát rávágom az ablakot. A madár koppan, én meg sajnálkozok.
Ezen fogok változtatni, de ez sem újévi fogadalom, csak terv. Ha már itt vagyok, tervekből meg elképzelésekből akad bőven, szóval lesz mit tennem továbbra is.

Császármorzsa, mentesen, finoman

Kiskorom kedvence, felénk az ősök omgriecnek/ongriecnek hívják.

Egy apró, de tényleg csak parányi gondom volt ezzel az étellel, már akkor is, amikor még ehettem a hagyományos verzióját: sosem esett szét. Leégett, mindent csinált, de még köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a tányéromon szerettem volna látni.

Mondanám, hogy a mentes verzióhoz bevetettem minden tudásom és szakvideók hosszas bújása után mertem csak serpenyőt és fakanalat ragadni, de nem így történt.
Tudniillik, szoktam kísérletezni ételekkel. Összeütöm, ami jónak tűnik, aztán kiderült, hogy megeszem-e vagy sem. Egy ilyen lázas kreatívkodás végeredményeként sikerült császármorzsát készítenem.

Hozzávalók:
1 főre
Mindent csak érzéssel.
- 2 tojás
- rizsliszt (kevesebbet)
- rizs dara (többet)
- cukor
- olaj
- víz (nagyon keveset)
- (opcionálisan) kókuszreszelék

Elkészítés:
A hozzávalókat belekeverem egy edénybe és mindenből érzésre, annyit, hogy egy iszonyatosan, de tényleg nagyon sűrű tészta kerekedjen belőle. Még egy kis olajat külön, edényben is felhevítek, majd ebbe teszem a "tésztámat". Folyamatos kevergetés mellett néhány percen belül könnyen szétesik.

Tipp:
Gyümölcsökkel és lekvárral a legjobb fogyasztani.