"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene
menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,
s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi,
vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés,
sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan
és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok
legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit
– a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt
az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.
Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
2014. október 31., péntek
2014. október 28., kedd
Csokikrémes
Habos-babos finomság, nekem is.
Felénk még van olyan, hogy Búcsú. Zsibvásárral, körhintával és mulatós zenével. Mivel itthon is töltöttem a hétvégét anyukám ismét meglepetéssel készült és megcsinálta az egyik régi kedvenc süteményemet mentes verzióban. Mondanom sem kell, hogy isteni lett! ;-)
Recept:
Piskóta:
- 10 tojásból (10 sárgája és 10 fehérje, utóbbi felverve)
- 10 kanál cukor
- 4 kanál rizsliszt
- 4 kanál kukoricaliszt
- 3 kanál kakaópor
- 1 cs. vaníliacukor
- 1 cs. sütőpor
Elkészítés:
Tojássárgáját kikeverni cukorral, vaníliacukorral, sütőporral, lisztekkel majd óvatosan hozzáadni a felvert fehérjét és a kakaót.
Két egyenlő részben, tűpróbáig sütni.
20 perc (első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőt)
170 celsius fok
Krém:
- 5 tojás sárgája
- 4 dl rizstej
- 30 dkg cukor
- 10 dkg rizsliszt
- 3 kanál kakaó
(- 2 csomag margarin
- 10 dkg porcukor)
Elkészítés:
A nem zárójeles hozzávalókat összekeverni. Nagyon óvatosan, állandó keverés közben felfőzni, hozzáadni egy kávéskanál fahéjat és ízlés szerint rumaromát és egy csomag vaníliacukrot. Ha sűrű, hideg helyen le kell hűteni.
A 2 csomag margarint a 10 dkg porcukorral habosra keverni és hozzáadni a csokikrémhez.Gőz felett a maradék 5 tojásfehérjét felverni 10 kanál porcukorral. Akkor jó, ha fényes és megkeményedik.
Végstádium:
Piskóta, krém, piskóta és a tetejére a tojáshab, majd a legtetejét megszórni szitált, cukros kakaóporral.
Célszerű hűtőben tárolni! Bár nálunk mondjuk a fele elfogyott, mire egyáltalán hűtőbe került.
Kaptok képet is, hozzá, bár már előre látom, hogyha anyu meglátja ezt, frászt fog kapni! xD Ugyanis ez a süti istenien néz ki tömbben, finoman megvágva.(Arról tulajdonképpen nem sikerült képet lőnöm.) Mivel én mindig ki vagyok éhezve süteményekre, így egyből nagykéssel álltam neki vágni és - nem túl finoman - ráhelyeztem a tányérra.
Omnomnom. :3
Felénk még van olyan, hogy Búcsú. Zsibvásárral, körhintával és mulatós zenével. Mivel itthon is töltöttem a hétvégét anyukám ismét meglepetéssel készült és megcsinálta az egyik régi kedvenc süteményemet mentes verzióban. Mondanom sem kell, hogy isteni lett! ;-)
Recept:
Piskóta:
- 10 tojásból (10 sárgája és 10 fehérje, utóbbi felverve)
- 10 kanál cukor
- 4 kanál rizsliszt
- 4 kanál kukoricaliszt
- 3 kanál kakaópor
- 1 cs. vaníliacukor
- 1 cs. sütőpor
Elkészítés:
Tojássárgáját kikeverni cukorral, vaníliacukorral, sütőporral, lisztekkel majd óvatosan hozzáadni a felvert fehérjét és a kakaót.
Két egyenlő részben, tűpróbáig sütni.
20 perc (első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőt)
170 celsius fok
Krém:
- 5 tojás sárgája
- 4 dl rizstej
- 30 dkg cukor
- 10 dkg rizsliszt
- 3 kanál kakaó
(- 2 csomag margarin
- 10 dkg porcukor)
Elkészítés:
A nem zárójeles hozzávalókat összekeverni. Nagyon óvatosan, állandó keverés közben felfőzni, hozzáadni egy kávéskanál fahéjat és ízlés szerint rumaromát és egy csomag vaníliacukrot. Ha sűrű, hideg helyen le kell hűteni.
A 2 csomag margarint a 10 dkg porcukorral habosra keverni és hozzáadni a csokikrémhez.Gőz felett a maradék 5 tojásfehérjét felverni 10 kanál porcukorral. Akkor jó, ha fényes és megkeményedik.
Végstádium:
Piskóta, krém, piskóta és a tetejére a tojáshab, majd a legtetejét megszórni szitált, cukros kakaóporral.
Célszerű hűtőben tárolni! Bár nálunk mondjuk a fele elfogyott, mire egyáltalán hűtőbe került.
Kaptok képet is, hozzá, bár már előre látom, hogyha anyu meglátja ezt, frászt fog kapni! xD Ugyanis ez a süti istenien néz ki tömbben, finoman megvágva.(Arról tulajdonképpen nem sikerült képet lőnöm.) Mivel én mindig ki vagyok éhezve süteményekre, így egyből nagykéssel álltam neki vágni és - nem túl finoman - ráhelyeztem a tányérra.
Omnomnom. :3
Klein und Wagner
Sikerült lebetegednem, így kihagyom a hetet és pihenek. Nyilván, amennyire tudok készülök közben, így jött, hogy az egyetlen szabadon választható kurzusomhoz olvasok.
»Ich weiß nicht «, sagte Klein. »Ich bin nicht mit bestimmten Absichten gekommen. Ich liebe Sie, seit gestern, aber wir brauchen ja nicht darüber zu sprechen.«(Hermann Hesse: Klein und Wagner)Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Amikor American Horror Story-t nézel és Klein und Wagnert olvasol, lényegében párhuzamosan, akkor be kell látni, hogy kapsz egy elég torz világképet. Mindkettőben ez a nonstop gyilkolni akarás...szörnyű. Mégis nézem/olvasom, szóval talán nem kellene panaszkodnom... 
2014. október 25., szombat
Breaking News! Change is coming... or is it already here?
Pörgök és lecsillapodok. Valahogy így telnek a napjaim, heteim, sőt már hónapjaim. Eddig mindig arról írtam, hogy mennyi mindenben haladok és most értem el oda, hogy látom azt is, hogy ezzel párhuzamosan komolyan lezártam fejezeteket az életemben.
Elengedtem néhány olyan embert, akit nem gondoltam volna, hogy el fogok, de elfogyott az energiám miközben indokolatlanul ütköztem újabb és újabb falakba. Mikor azt érzem, hogy számomra fontos emberek nem tudják értékelni azt aki vagyok és akire büszke vagyok, akkor be kell látnom, hogy nincs már mihez ragaszkodni, mert csak magamnak ártok. Már megvan az energiám, hogy ne kínozzam magam másokért. Kicsit keserédes érzés.
Egyébként, hol a határa az egészséges önzésnek? Mert én túlléptem azon, amit korábban határnak gondoltam és meglepően jól érzem magam ettől. Természetes, hogy a családom és az őszinte, szoros barátságaim továbbra is prioritást élveznek, ők nem kérnek tőlem olyat, amivel ártani akarnának nekem és amiben tudok, segítek nekik, kiállok értük és mellettük, ezen nem változott semmi és nem hiszem, hogy bármi tudna ezen változtatni(leszámítva a zombiapokalipszist, de a zombiapokaliszisek már csak ilyenek...).
Akik azonban ezen a képzeletbeli dobozon kívül esnek, azok - egyszerűen megmondva - így jártak. Megteszem azt, amiről a nagy könyvek mesélnek és ÉN állok az első helyen. Lehetne érte bűntudatom, de miért legyen? Ez nem arról szól, hogy másoknak tudatosan és szándékosan ártok. Nem élvezem és nem keresem, hogy hol tehetnék keresztebe másoknak. Viszont, ha tudom nekem mi kell és miért, akkor mások kedvéért nem mondok le róla. Ha falnak megyek, a saját kedvemért törtem be a fejem és ez fontos szempont, még ha nevetségesnek is tűnhet első olvasatra. Mindez, pedig nem egy elhatározás, hanem észrevétel. Ilyen szempontból elfigyelgetem már a saját életemet egy ideje és most jutottam el a tudatos kimondás fázisáig. Rosszabb ember lennék ettől? Nem hiszem, ha pedig mégis, akkor kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam: nem is érdekel. Mindenki magáért tud elsősorban tenni és önmagával tölti a legtöbb idejét.
A nagyon nagy változásokat, jobban mondva azok "manifesztálódását", azt hiszem a mesterképzés megkezdése hozta meg. Elkezdtem a képzést és sejtettem, hogy tetszeni fog, elvégre nem véletlen jelentkeztem ide, de álmomban nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom szinte minden percét. Rengeteg munkám és energiám van benne, de elememben vagyok, helyben vagyok. Hajtok, mert a lehető legjobb és legtöbb megszerezhető tudással akarok innen kikerülni. Apropo, komolyan nekikezdtem a harmadik idegennyelvemnek is.
Azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít, sokáig hülyeségnek tartottam, most azt látom, hogy ez is igaz. :) Több dolgot viszek párhuzamosan, mint előtte bármikor és jut időm szórakozásra is. Időnként kicsit lemerül az elem, akkor pedig pihenni kell, de az sem okoz gondot.
Ami, pedig apróságnak tűnhet, de akik ismernek tudják, hogy nálam ez mégsem az: az eső már nem a legjobb barátom. Évekig élveztem, ha ömlött az eső, akár napokig is, egy ideje már ez is elpárolgóban van. A viharokat továbbra is szeretem, az eső kopogását egyenesen élvezem, de a szürke ég már nem derít mosolyra. A kellemes, enyhe napsütés annál inkább.
A képen egy olyan hely látható, ahol az ember fel tud töltődni, múlt héten barátokkal időztünk el néhány órát a szabadban.
Elengedtem néhány olyan embert, akit nem gondoltam volna, hogy el fogok, de elfogyott az energiám miközben indokolatlanul ütköztem újabb és újabb falakba. Mikor azt érzem, hogy számomra fontos emberek nem tudják értékelni azt aki vagyok és akire büszke vagyok, akkor be kell látnom, hogy nincs már mihez ragaszkodni, mert csak magamnak ártok. Már megvan az energiám, hogy ne kínozzam magam másokért. Kicsit keserédes érzés.
Egyébként, hol a határa az egészséges önzésnek? Mert én túlléptem azon, amit korábban határnak gondoltam és meglepően jól érzem magam ettől. Természetes, hogy a családom és az őszinte, szoros barátságaim továbbra is prioritást élveznek, ők nem kérnek tőlem olyat, amivel ártani akarnának nekem és amiben tudok, segítek nekik, kiállok értük és mellettük, ezen nem változott semmi és nem hiszem, hogy bármi tudna ezen változtatni(leszámítva a zombiapokalipszist, de a zombiapokaliszisek már csak ilyenek...).
Akik azonban ezen a képzeletbeli dobozon kívül esnek, azok - egyszerűen megmondva - így jártak. Megteszem azt, amiről a nagy könyvek mesélnek és ÉN állok az első helyen. Lehetne érte bűntudatom, de miért legyen? Ez nem arról szól, hogy másoknak tudatosan és szándékosan ártok. Nem élvezem és nem keresem, hogy hol tehetnék keresztebe másoknak. Viszont, ha tudom nekem mi kell és miért, akkor mások kedvéért nem mondok le róla. Ha falnak megyek, a saját kedvemért törtem be a fejem és ez fontos szempont, még ha nevetségesnek is tűnhet első olvasatra. Mindez, pedig nem egy elhatározás, hanem észrevétel. Ilyen szempontból elfigyelgetem már a saját életemet egy ideje és most jutottam el a tudatos kimondás fázisáig. Rosszabb ember lennék ettől? Nem hiszem, ha pedig mégis, akkor kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam: nem is érdekel. Mindenki magáért tud elsősorban tenni és önmagával tölti a legtöbb idejét.
A nagyon nagy változásokat, jobban mondva azok "manifesztálódását", azt hiszem a mesterképzés megkezdése hozta meg. Elkezdtem a képzést és sejtettem, hogy tetszeni fog, elvégre nem véletlen jelentkeztem ide, de álmomban nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom szinte minden percét. Rengeteg munkám és energiám van benne, de elememben vagyok, helyben vagyok. Hajtok, mert a lehető legjobb és legtöbb megszerezhető tudással akarok innen kikerülni. Apropo, komolyan nekikezdtem a harmadik idegennyelvemnek is.
Azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít, sokáig hülyeségnek tartottam, most azt látom, hogy ez is igaz. :) Több dolgot viszek párhuzamosan, mint előtte bármikor és jut időm szórakozásra is. Időnként kicsit lemerül az elem, akkor pedig pihenni kell, de az sem okoz gondot.
Ami, pedig apróságnak tűnhet, de akik ismernek tudják, hogy nálam ez mégsem az: az eső már nem a legjobb barátom. Évekig élveztem, ha ömlött az eső, akár napokig is, egy ideje már ez is elpárolgóban van. A viharokat továbbra is szeretem, az eső kopogását egyenesen élvezem, de a szürke ég már nem derít mosolyra. A kellemes, enyhe napsütés annál inkább.
A képen egy olyan hely látható, ahol az ember fel tud töltődni, múlt héten barátokkal időztünk el néhány órát a szabadban.
2014. október 24., péntek
CsodaKeksz
Néhány hete panaszkodtam anyukámnak, hogy milyen rossz, hogy semmi édes nasit nem kapok magamnak, amit napközben csak úgy "zwischendurch" bedobhatnék. Ha mégis kapok, akkor meg tisztességes vagy talán inkább tisztességtelen árat kérnek el érte.
Erre föl, anyu talált nekem egy olyan keksz receptet, amit megehetek. Nagyon egyszerű elkészíteni és roppant finom.
Hozzávalók:
- 25 dkg rizsliszt
- 25 dkg margarin
- 1 cs. vaníliacukor
- 10 dkg porcukor
- 2 cs. pudingpor
- 1 tojás sárgája (ez el is hagyható, az eredeti recept nem írja, de így kicsit könnyebb lesz az állaga)
Elkészítés:
Kicsit rámelegítünk a margarinra, de úgy, hogy még ne legyen folyós, aztán az egészet összegyúrjuk. Kis gombócokat formázunk és azokat villával szétnyomkodjuk egy sütőpapírral bélelt tepsin.
Ízlés szerint választunk hozzá pudingporokat, a képen látható barna, az csokipudingból készült, a sárgás az 1 cs. vaníliapudingból és némi kalifa kókuszreszelékből.
180 fokon kb. 20 percet sütjük és kész is!
Erre föl, anyu talált nekem egy olyan keksz receptet, amit megehetek. Nagyon egyszerű elkészíteni és roppant finom.
Hozzávalók:
- 25 dkg rizsliszt
- 25 dkg margarin
- 1 cs. vaníliacukor
- 10 dkg porcukor
- 2 cs. pudingpor
- 1 tojás sárgája (ez el is hagyható, az eredeti recept nem írja, de így kicsit könnyebb lesz az állaga)
Elkészítés:
Kicsit rámelegítünk a margarinra, de úgy, hogy még ne legyen folyós, aztán az egészet összegyúrjuk. Kis gombócokat formázunk és azokat villával szétnyomkodjuk egy sütőpapírral bélelt tepsin.
Ízlés szerint választunk hozzá pudingporokat, a képen látható barna, az csokipudingból készült, a sárgás az 1 cs. vaníliapudingból és némi kalifa kókuszreszelékből.
180 fokon kb. 20 percet sütjük és kész is!
2014. október 13., hétfő
Kométa felvágottak
Persze, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott a KOMÉTA óriás plakátokkal, de korábban annyi, de annyi felvágottal fürödtem be, amikben elvileg semmifajta olyan származék nem volt, ami árthatott volna, aztán mégis jöttek a kellemetlenebbnél kellemetlenebb percek.
Viszont felfedezőlélek vagyok, és először olyan 100 grammos, előrecsomagolt sonkát vettem, amire feltüntették, hogy mentes a következő 4 összetevőtől: glutén, szója, tejfehérje és laktóz. Nos, mivel pontosan ezek az én gonosz mumusaim, így megvettem, a pontos nevére nem emlékszem és sajnos a honlapon sem találom ezt az egy terméket. 90 %-os hústartalmat is írtak hozzá. Nem is annyira lényeges,mert bár finom volt, de nagyon drága is. (400Ft/100gr)
Néhány nappal később, egy másik boltban megláttam a rudas Bécsi felvágottjukat, hasonló paraméterekkel, annyi különbséggel, hogy itt 70 %-os volt a hústartalom. Mivel még nem volt felvágva, így bátorkodtam megkérdni az eladó hölgyet, hogy tisztítsa meg a kését és ne menjen a szeletelő közelébe, de a késsel vágjon nekem egy 20 dkg-os darabot. Elég maflán nézett rám, de megtette, amit kértem. Ennek úgy gondolom, hogy nagyon korrekt ára volt durván 1400Ft/kg.
Nyilván azért mertem már a második fajtából is vásárolni, mert az ég világon semmi bajon nem lett az elsőtől, de a másodiktól sem és bár isteni finom a házi kolbász és füstölt sonka, néhány hónap távlatában kezd eléggé egyhangúvá válni.
Ezek után bátran merem ajánlani azoknak, aki eddig esetleg nem mertek még vele megpróbálkozni.
Részlteket találtok a honlapjukon.
Viszont felfedezőlélek vagyok, és először olyan 100 grammos, előrecsomagolt sonkát vettem, amire feltüntették, hogy mentes a következő 4 összetevőtől: glutén, szója, tejfehérje és laktóz. Nos, mivel pontosan ezek az én gonosz mumusaim, így megvettem, a pontos nevére nem emlékszem és sajnos a honlapon sem találom ezt az egy terméket. 90 %-os hústartalmat is írtak hozzá. Nem is annyira lényeges,mert bár finom volt, de nagyon drága is. (400Ft/100gr)
Néhány nappal később, egy másik boltban megláttam a rudas Bécsi felvágottjukat, hasonló paraméterekkel, annyi különbséggel, hogy itt 70 %-os volt a hústartalom. Mivel még nem volt felvágva, így bátorkodtam megkérdni az eladó hölgyet, hogy tisztítsa meg a kését és ne menjen a szeletelő közelébe, de a késsel vágjon nekem egy 20 dkg-os darabot. Elég maflán nézett rám, de megtette, amit kértem. Ennek úgy gondolom, hogy nagyon korrekt ára volt durván 1400Ft/kg.
Nyilván azért mertem már a második fajtából is vásárolni, mert az ég világon semmi bajon nem lett az elsőtől, de a másodiktól sem és bár isteni finom a házi kolbász és füstölt sonka, néhány hónap távlatában kezd eléggé egyhangúvá válni.
Ezek után bátran merem ajánlani azoknak, aki eddig esetleg nem mertek még vele megpróbálkozni.
Részlteket találtok a honlapjukon.
Szülinapi torta
Három kedves barátnőmmel együtt tartottuk a születésnapunkat és a barátaink elhatározták, hogy sütnek nekünk tortát. Mivel ugye én is képbe kerültem az allergiáimmal, így persze kissé megnehezítettem a dolgukat, de Dóri barátnőm, aki az allergiám kezdeti napjai óta élénken érdeklődik és követi, hogy mit hogyan csinálok, főzök, eszek, vásárolok magára vállalta a sütést és olyan tortát rittyentett, hogy el tudtam volna sírni magam a boldogságtól!
Minden Zsuzsmó-kompatibilis volt, szóval se szója, se glutén, se tejszármazék, szuper jó eszközhasználattal, szóval miután istenesen belaktam belőle még csak meg sem mordult a gyomrom semmire. :3
Szóval ezúton is, még egyszer KÖSZÖNÖM!
A receptet itt találjátok: KÖTELEZŐ OLVASMÁNY.
Minden Zsuzsmó-kompatibilis volt, szóval se szója, se glutén, se tejszármazék, szuper jó eszközhasználattal, szóval miután istenesen belaktam belőle még csak meg sem mordult a gyomrom semmire. :3
Szóval ezúton is, még egyszer KÖSZÖNÖM!
A receptet itt találjátok: KÖTELEZŐ OLVASMÁNY.
5 perces "kenyér"
Kedves gluténproblémás Társaim!
A helyzet az, hogy alapvetően nem vagyok kenyeres, tehát nekem könnyen ment, hogy helyettesítés helyett inkább elhagytam a kenyeret, de azért néhanapján csak megkívánom. A boltban kapható változatok java sajnos nekem nem jó, mert szóját és/vagy tejszármazékot is tartalmaznak. Mivel már második hónapja tengetem egyetemista, azon felül és belül, pedig kollégista életemet, nincs időm és módom normál, mindenmentes kenyeret sütnöm magamnak. (Időt még csak tudnék csinálni, de a kollégium sütői alaphangon is dupla annyi időt követlenek minden sütéshez, mint az otthoni változat, így inkább nem szánom rá magam.)
Ezek után azért felmerült bennem a kérdés, hogy mit csinálok, ha rám tör a csillapíthatatlan kenyér vágy? Bár elég kecsegetető a sarokban sírás, mint opció, azzal azért nem lakok jól, így átdolgoztam az 5 perces mikrós sütit, kenyérbarátra.
Feltételezem ismeritek a mikrós sütit, de ha mégsem leírom az alapreceptet is, ami édes sütemény lesz, ez is már glutén-/szója- és tejszármazékmentes verzióban:
Alap mikrós süti:
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (én általában rizslisztet szoktam)
- 1 tojás
- 4 EK cukor
- 3 EK víz (akinek jobban esik lehet tej vagy növényi tej is, az alaprecept tejjel írná)
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor
- kakaó vagy pudingpor, ízlés szerint
Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.
Mikrós "kenyér":
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (rizsliszt)
- 1 tojás
- 1 csipet cukor
- 1 csipet só
- 3 EK víz
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor
Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.
Azért láthatóan pofon egyszerű a képlet, na persze csodát nem kell tőle várni. Nem áll el napokig és nem lesz omlósan puha, de egy evésre pont elég és jól is tud esni.
A helyzet az, hogy alapvetően nem vagyok kenyeres, tehát nekem könnyen ment, hogy helyettesítés helyett inkább elhagytam a kenyeret, de azért néhanapján csak megkívánom. A boltban kapható változatok java sajnos nekem nem jó, mert szóját és/vagy tejszármazékot is tartalmaznak. Mivel már második hónapja tengetem egyetemista, azon felül és belül, pedig kollégista életemet, nincs időm és módom normál, mindenmentes kenyeret sütnöm magamnak. (Időt még csak tudnék csinálni, de a kollégium sütői alaphangon is dupla annyi időt követlenek minden sütéshez, mint az otthoni változat, így inkább nem szánom rá magam.)
Ezek után azért felmerült bennem a kérdés, hogy mit csinálok, ha rám tör a csillapíthatatlan kenyér vágy? Bár elég kecsegetető a sarokban sírás, mint opció, azzal azért nem lakok jól, így átdolgoztam az 5 perces mikrós sütit, kenyérbarátra.
Feltételezem ismeritek a mikrós sütit, de ha mégsem leírom az alapreceptet is, ami édes sütemény lesz, ez is már glutén-/szója- és tejszármazékmentes verzióban:
Alap mikrós süti:
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (én általában rizslisztet szoktam)
- 1 tojás
- 4 EK cukor
- 3 EK víz (akinek jobban esik lehet tej vagy növényi tej is, az alaprecept tejjel írná)
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor
- kakaó vagy pudingpor, ízlés szerint
Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.
Mikrós "kenyér":
Hozzávalók:
- 4 EK liszt (rizsliszt)
- 1 tojás
- 1 csipet cukor
- 1 csipet só
- 3 EK víz
- 3 EK olaj
- 1 MK sütőpor
Alaposan összekeverem és magas fokozaton 4 percig mikrózom.
Azért láthatóan pofon egyszerű a képlet, na persze csodát nem kell tőle várni. Nem áll el napokig és nem lesz omlósan puha, de egy evésre pont elég és jól is tud esni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)