Személyes kitérő

Alkalmat érzek arra, hogy a szokásos allergiákkal kapcsolatos, főként receptes bejegyzésektől kissé eltérjek.

Én is azok közé tartoztam, akik fogcsikorgatva várták tegnap este, hogy nyolcat üssön az óra. Bosszankodó mosollyal kellett konstatálnom, hogy a felvi is hozza a felsőoktatástól megszokott tempót (értsd etr, kurzusfelvétel, amikor semmi nem tölt be), így bő 5 perccel később nálam is megjelentek a pontok.  50 pontos volt a bejutási határ, így a magam 79 pontjával különösebb gond nélkül kerültem be a Fordító és Tolmács MA-ra, Szegeden. Őszintén megvallva, számítottam is rá, de azért az a biztos, ha a saját két szememmel látom az eredményeket, illetve nem csak magamért szurkoltam, hanem jó néhány barátomért is. Az örömöm, pedig sokszorozódott, mert mindenki bejutott oda, ahova szeretett volna.

Nem pusztán a dicsekvés és az öröm sarkallt arra, hogy megírjam ezt a posztot (bár őszintén bevallom, ezt sem tartom jelenleg utolsó szempontnak), hanem a tavalyi ponthatároknál megfogadtam magamnak, hogy jövőre leülök és nyugodtan hátradőlök egy képzeletbeli karosszékben, végigfuttatva az agyamban, hogy mit nyertem ezzel a kihagyott évvel. Aki ismer, az tudja, hogy tavaly ilyenkor egy törött ember voltam: kétségbeesett, haragos, kilátástalan és végtelenül szomorú. Nem tudtam ki vagyok, azt meg végképp, hogy mi tenne boldoggá. Szerencsére volt bennem annyi józan ész, hogy észrevegyem, az irány, amibe tartok rossz. Tanárira jelentkeztem, de némi önkritikával élve, azt kell, mondjam: Isten óvjon meg minden gyerkőcöt attól, hogy én tanítsam őket németre. Másképp kattog az agyam és bár értem és használok mindent, továbbadni csak nehezen tudom, ráadásul a lelkesedés minden szikrája nélkül. Felnőttekkel könnyebb ugyan, de a lelkesedésem itt is változatlanul hiányzik. Így, beadtam a jelentkezésemet tavaly, felvételiztem, majd a véglegesítést a diploma másolatának beküldésével már nem léptem meg. Egy percre sem bántam meg a döntésemet.

Mi volt akkor a gond? Két hónappal az államvizsgám után voltam, annak tudatában, hogy egy teljes év áll előttem, amit ki kellene töltenem valahogy és féltem ettől a valahogytól. Elhatároztam, hogy kihozom belőle a legtöbbet és úgy gondolom, ez sikerült is. Két hónap híján végigdolgoztam az évet, két munkahelyem volt ez alatt az idő alatt, mindkettő vendéglátásban, bár teljesen más beosztásban. Nem szerettem meg a vendéglátást, igaz voltak nagyon kellemes élményeim is, de a többség inkább bosszantó volt. Ennek ellenére, rengeteg személyiségformáló tapasztalatot nyertem. Szükségem volt arra, hogy emberek között legyek és hol könnyebb, hol nehezebb leckék árán tanuljak meg velük helyesen bánni és magamért harcolni. Nehezen ment a talpra állás, mint később kiderült, ezt megköszönhetem, az akkor még kezeletlen, allergiáimnak. Ami gondom még volt ez év elejére, az elszállt mikor belekezdtem a komoly diétámba. Hálás vagyok azért, hogy rájöttem a problémára és, hogy némi odafigyeléssel megszabadítottam magam sok kellemetlen órától.

Válaszolok arra, hogy tulajdonképpen mit is nyertem ettől az évtől: Önmagamat. Elememben vagyok, élvezem az életet, tudom miért érdemes harcolni és nem tervezem lustasággal elszúrni azt, értékelem az emberek mosolyát, a szép szavakat, a bókokat és a jó poénokat. Szerencsére elhagyott a ’bőgőmasina’ funkcióm, könnyebben fogom fel az életemet, és ha valami boldoggá tesz, akkor nem topogok a sarokban, hogy jó ötlet-e lépni érte vagy sem, hanem teszek érte, legfeljebb elszúrom. Megesik az ilyesmi, nem? ;) Ha valamivel többet nyerhetek, mint veszíthetek, akkor megéri a kockázatot.
Jobban vagyok, mint eddig valaha.

Elképesztően hálás vagyok a családomnak, akik minden állapotomban teljes vállszélességgel álltak mellettem. Hálás vagyok a barátaimnak, főként azoknak, akikkel a távolból sem vesztettük el egymást, vagy éppen még mélyebbre tudtuk szőni a barátságunkat. Anitának, akiben újonnan találtam őszinte barátra. Köszönöm a pofonokat az élettől, és azt, hogy megszabadultam olyan emberektől, akik fájdalmat és szomorúságot hoztak a mindennapjaimba, mert ez tanított meg csak igazán értékelni azokat az embereket, akik szeretnek és a maguk módján mindig támogatnak.

Tavaly aggódtam a jövőmön, most nem teszem. Bízom benne, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy teljes legyen az életem, ez, pedig tökéletesen elég.
Boldog vagyok és tudom, hogy az elmúlt évem minden egyes élménye szükséges volt ehhez. Azt hiszem erre mondják, hogy egy év alatt is meg lehet váltani a világot. :)

Hamis túrótorta

A nyári hőségben csak úgy özönlik mindenhonnan a sok túrós recept. Mint már korábban említettem, nem voltam sosem rajongója a túrónak, viszont a kicsit kesernyés ízek vonzanak és találtam egy nagyon guszta receptet az internet mélységes bugyraiban (na jó, tulajdonképpen egy gluténmentes facebook csoportban ;) ), ezt alakítottam kicsit. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
- 25 dkg kölesből készült kölestúró (részletesebben lásd itt )
- durván 3 dkg olvasztott margarin (Liga)
- 1 tojás (én kettővel csináltam és lett egy tojásos mellékíze)
- 3 EK cukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 1 EK vaníliás, GM pudingpor
- 2 púpozott EK rizs dara
- kb. fél csomag sütőpor
- reszelt citromhéj, citromlé

Elkészítés:
Mindent összekeverek, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és ízlés teszek rá gyümölcsöket. (Nekem szilva és szeder került bele)

180*/60 Perc

Mivel én két tojást raktam bele, így lett egy tojásos mellékíze, de így is nagyon finom és laktató. Most még hűl, bár felszeleteltem már, de egy fél szeletnél többet nem tudtam megenni, mert terheli a gyomromat a meleg sütemény. :) Szóval, jobb híján, türelmesen megvárom, amíg kihűl.

Kölestúró

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy én egyszer bármi olyat készítek magamnak, amit "túrónak" nevezünk. Akkor sem szerettem, mikor ettem tejtermékeket, de ez is olyan, hogy a nagy melegekben rengeteg túrós receptet találni, amik azért elég ínycsiklandóak. Mivel két módját ismerem a tejmentes túróknak, az egyik a Totu (tojáshabból készült túró), a másik, pedig a kölestúró, így utóbbi mellett döntöttem. (Előtte egyiket sem kóstoltam még. )
Az elkészítése egyáltalán nem nehéz, én azt ajánlom, főleg azoknak, akik szerették is a túrót, hogy érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:
- egy csésze köles (ez kb. 25 dkg)
- víz
- csipet só
- cukor vagy édesítő
- 2-2,5 dl növényi tej
- citromhéj, citromlé

Elkészítés:

A kölest háromszoros mennyiségű vízbe öntöm, rakok bele egy csipet sót, majd hagyom 10-15 percig ázni benne, ezek után felfőzöm. Lassú tűzön, gyakori kevergetés mellett, addig főzöm, amíg elfő róla a víz. (Gyakorlatilag túlfőzöm) Beleöntöm a növényi tejet, majd hagyom, hogy felforrjon és néhány percig még főzöm benne, hogy összeérjenek az ízek. Leveszem a tűzről és kb. negyed órát hagyom állni, hogy a köles beszívja még a folyadékot. Ezek után ízesítem cukorral és citrommal, ezt már szájíz szerint érdemes csinálni. 

Képet erről most nem hoztam, mert süteményhez készítettem és nem hagytam teljesen kihűlni, úgy meg nem az igazi. :) Viszont finom volt melegen is, tehát ajánlani tudom csak! :)

Házi majonéz

Nagyon szeretem a majonézt, de mióta szigorúan tartom a diétámat nem ettem még. Emlékeztem, hogy, amikor kicsit voltam csináltunk időnként itthon, úgyhogy mondtam apukámnak, hogy mi lenne, ha összeütnénk nekem egyet. :) Mivel apa is nagy szakács, meg is csinálta nekem, szóval csak néznem volt szabad a folyamatot. ;)

Nagyon egyszerű elkészíteni, és isteni finom is.

Hozzávalók:
- 2 tojás sárgája
- 2 dl olaj
- só
- porcukor
- mustár
-citromlé

Elkészítés:
A két tojássárgájához nagyon-nagyon lassan, cseppenként hozzákeverem az olajat, mikor majonéz színű lesz az egész (ennél jobban nem nagyon tudom körülírni), akkor adjuk hozzá a "fűszereket". 2-3 kávéskanál mustár, 2 kávéskanál porcukor, egy kevés citromlé és egy kevés só.

Ezután kész is, irány a hűtő és egy-két napon belül el kell fogyasztani. :)

Pizzás Quinoa "muffin"

Ettem volna valamit, úgyhogy elkezdtem nézelődni neten, hátha kapok valami ihletet és ezt találtam.

Nagyon ingerelt, úgyhogy össze is kaptam magam, kicsit alakítottam a recepten, hogy én is ehessem és nem is vesztegettem az időt.

Hozzávalók:
- 1 csésze quinoa
- 2 tojás
- só
- oregáno
- hagyma
- fokhagyma
-paradicsom
- kolbász
- sonka
- friss bazsalikom
- friss petrezselyem

Elkészítés:
A quinoát dupla mennyiségű vízben  puhára főzöm, majd minden mást ízlés szerinti mennyiségben hozzá adok, az egészet, pedig végül muffinformába töltöm. Előmelegített sütőben: 250 fokon durván 15-20 percig sütöm. Kész is. :)

Apukám és a bátyám (utóbbi időnként elég sandán nézi az én ételeimet), jóízűen tömték magukba. ˇˇ

Házi majonézzel fogyasztottam. Nagyon finom, de óvatosan a quinoával, mert nagyon laktat! ;)

Muffin

Tejmentes. Gluténmentes. Szójamentes.

Hozzávalók:
- 2 bögre GM liszt (nálam, 1 bögre rizsliszt, 1 bögre hajdinaliszt)
- 1 cs. sütőpor
- 1 tojás
- 3/4 bögre olaj
- 1/2 bögre cukor
- 1 bögre növényi tej vagy víz

Elkészítés:
Értelemszerűen összekeverem, majd a muffin formába helyezett papírokba töltöm és azt rakok bele bármit, amihez kedvem szottyan. :)
Nálam mindbe került csoki (értelemszerűen a fentiektől mentes változatában), és ezen felül szeder, ribizli, lekvár ill. sárgabarack.

Sütés: 180 C* / 15-20 Min.

Jégkrém - Family Frost - Cha-Cha

Múlt héten találtunk tejmentes, szójamentes és gluténmentes fagyit a Family Frost-nál, kereken egy fajtát. Nagyon megörültünk neki és landolt is itthon egy dobozzal, hogy kipróbáljam. Kellemes íze van, gyümölcsös, meggy, alma és citrom. Megettem és végre nem lett semmi bajom tőle! :)
A napokban anyu gondolta, hogy rákérdez nekem a Family Frost központban, hogy mégis miket ajánlanának az én érzékenységeimmel. Kedves fiatalemberrel beszélt, aki kis gondolkodás után, őszintén megmondta, hogy semmit sem tud ajánlani. Anyu természetesen rákérdezett a fent említett, és megvett jégkrémre, mire kiderült, hogy azzal valóban nincs baj, DE beszüntették elmúlt héten a gyártását, mert nem volt rá kereslet. xD Ezt nevezem aztán istenes pechnek. Már a webáruházban sem található meg... A héten jön a mozgó kocsi, és ami még lesz nála azt felvásároljuk, aztán amennyi van, annyival élem túl a nyarat.

Itt a leírás, no meg egy kép a még bontatlan jégkrémről. Nekem egyébként abszolút ízlik. :3

Kenyér 2.0.

Az az igazság, hogy nagyon ritkán csinálok magamnak kenyeret, mióta GM-kenyereken élek. Nem igazán kívánom, így feleslegesnek érzem a munkát vele általában. Múlt héten viszont sikerült valahogy mindenhol kenyerekbe botlanom, úgyhogy csak csináltam magamnak egyet.

Viszont szerettem volna újítani rajta. Kövezzettek meg, de nem vagyok híve a kész GM kenyérliszt keverékeknek. Lehet, kissé földhöz ragadt a hozzáállásom, de ha már több allergiám is van, akkor inkább nem játszom a tűzzel. (Igen, tisztában vagyok azzal is, hogy van garantáltan GM, tejmentes ill. szójamentes liszt is. Ez sem változtat a véleményemen.)

Amit másképp csináltam: teljesen elhagytam a fehér rizslisztet és használtam benne útifű maghéjat. Eddig soha nem állt rendesen össze a tésztám, így viszont szépen formázható lett! :)

Recept:
- 2 tojás
- 20 dkg barna rizslisz
- 25 dkg burgonyaliszt
- 5 dkg hajdinaliszt
- 5 dkg kölesliszt
- 1 EK kukoricakeményítő
- 3 TK útifű maghéj
- 1 KK szódabikarbóna
- 3 gr élesztő, meg kevés cukor hozzá, hogy felfusson
- víz (kevés, csak, hogy össze tudd vele dolgozni a tésztát)
- 2 EK olaj
- 1 EK só

A többi infót itt találod az elkészítéshez.