Mr. Nobody

Miután már néhányan ajánlották, hogy feltétlenül nézzem meg a Mr. Nobodyt, most végre rászántam magam. Nem csalódtam. Nekem Jared Leto eleve a kedvenc színészeim között van, nem csak a lenyűgöző szemei miatt, hanem mert tényleg nem láttam még rosszul játszani egyik filmjében sem. A Joker-figurájára is nagyon kíváncsi vagyok már. No, de vissza a filmhez. 141 perc, tehát egész estés buli, de ennél a filmnél ez az idő valahogy pillanatok alatt elröppen.
Attól jó, hogy megdolgoztatja az agyat és az érzelemvilágot. Nem hiszem, hogy van két ember, akinek ez a film teljesen ugyanazt jelenti. Eszméletlen jó átmenetek vannak a jelenetek között, gyönyörű a képvilága és lenyűgöző a mondanivalója.
Nekem mit jelentett?
Nincs egy jó döntés az életben. Apróságok visznek előre, ki tudja egy pillanatnyi elmezavar holnap mit eredményez?! Kis döntések nagy befolyással. A lényeg, hogy hozzuk ki a legtöbbet a jelenből, nincs mit bánni. Esélyt kell adni a véletlenek is.

Nyulacska

Teljesen jótékonyan telik a hétvégém. Szívességből fordítgattam, korrektúráztam meg hasonlók, de az időmbe belefért és jól esett segíteni, nem éreztem tehernek, pedig tényleg sokan megtaláltak.

Ma viszont a naaaagy melegek ellenére is igényem volt mozgásra, szóval amikor már kezdett esteledni biciklire ültem és letekertem pár kilométert. Van a falu mellett egy betonút, ami egy tanyához vezet ki. Hangulatos végig, így erre tekertem. Nem kifejezetten fáradtam el a végére, de ez nyilván annak is a függvénye, hogy egyedül mentem és kényelmes tempót diktáltam. Nem az volt a lényeg, hogy gyorsan letekerjem, hanem hogy jól érezzem magam és mozogjak közben. Sikerült.

Nem egész félúton megláttam, hogy a távolban valami átfut előttem. Biztos egy kutya, gondoltam. Pár másodperccel később megint. Vöröses volt. P*csába. Biztos egy veszett róka. (Nem tudom miért, nekem régóta van egy ilyen kósza hülyeségem, hogy rettegek attól, hogy veszett rókával találkozzak.) Mivel azonban még félúton sem voltam, így nem állt szándékomban visszafordulni sem és mivel a szemem sem feltétlen a legjobb egy ideje, hát reménykedtem... Nem hiába, mert hamar rájöttem, hogy ezzel a mozgással nem lehet más, mint egy jól megtermett nyúl. Tapsihapsi, pedig nyilván nem volt bátor, így hamar befutott az egyik közeli szántóföldre, így azért megálltam és lőttem róla egy távoli képet, mielőtt továbbindultam.

A vihar elég jól elkerült minket, mint eddig még nagyjából egész nyáron mindig, viszont hazafele úton itt volt az előszele. Szeretem mikor borul az ég, gyönyörűek olyankor a felhők és van benne valami felszabadító. Azt hiszem a viharokban mindig a vadságot szerettem, azt a fékezhetetlen erőt, amivel érkeznek és amivel tépik a fákat és ami tökéletesen felfrissít mindent és mindenkit. A nyári viharok a legelragadóbbak ilyen szempontból.

Free

Vannak tisztulófázisaim. Azok az idők, amik a nagyon kuszák után jönnek és pont egy ilyen lenyugvó időszakomban vagyok.

Kissé olyan szellemben teltek az elmúlt hónapjaim, hogy céltalannak láttam mindazt, amit csináltam. Mindig volt, egy "még ezt megcsinálom és..." és tulajdonképp nem lett semmi. Nem jutottam előrébb, mert nem tudtam hova tartok. Megakadtam, mentálisan és érzelmileg is, viszont idő kellett, hogy tisztában legyek ezzel. Túlhajtottam és büntettem magam. Megint. A saját blokádjaim, a saját köteleim, nem mások aggatják rám.

Elég volt.

Részben tudom, részben, pedig sejtem, hogy ki vagyok és az a célom, hogy feltárjam a végleteimet. Mélyre fogok ásni és meg fogom mutatni a legbensőbb énemet magamnak és a világnak. Feloldom a gátjaimat, mindegy mibe kerül. Magamért. A felsorolható néhány célom mellett ez a legfőbb a következő időkre.
Nincsenek illúzióim, ez az elhatározás még a semminél is kevesebb a megvalósításhoz, de azt érzem, hogy egy burokban vagyok és csak néha nyúlok ki belőle, aminek a környezetem legfeljebb a szelét érzi. Ez így nem élet. Nem olyan, amire vissza akarok emlékezni évek múltán. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy így hagyjam eltelni a napjaimat.
Az életemben eddig mindig a legkeményebb dolgok formáltak jobb irányba.

Azoktól, akiket közel érzek magamhoz ugyanezt a visszajelzést kapom. Tönkreteszem magam és túlaggódom az életet. Édesanyám mantrája a számomra "szarnibele", van amin úgysem lehet változtatni. Egy számomra nagyon kedves barátom, pedig a "Take it easy!" mondatot súgja gyakran a fülembe. Igazuk van.

Ideje tenni érte.

Fodor Ákos: A SZABADSÁG

A kék-fehér közösségi oldalon láttam egy ismerősömnél. Megfogott. :)

Fodor Ákos: A SZABADSÁG

(haiku-rondó)

Minden hang, szín, szó,

falat, korty, csók közelebb

visz a halálhoz.

Minden harag, dac,

kétség, kín, könny közelebb

visz a halálhoz.

V á l a s z t h a t u n k , hogy

milyen út végén jussunk

el a halálhoz

apparently not