Idestova három hónapja költöztem a fővárosba. Nem sok idő,
de elengedő az első komolyabb benyomásokhoz. Hozzátartozik a történethez, hogy
vidéken, kertes házban nőttem fel, de életem során azért laktam már pár helyen,
nagyvárosban is. Most először jutottam el oda, hogy azt mondjam, gyűlölöm a
várost ahol élek. Nem konkrétan a lakást, sem a kerületet, nem is a
munkahelyet, hanem alapvetően a várost.
Meg lehet érte kövezni, de ez van. Megértem és tisztában vagyok a
sokszor hangoztatott előnyeivel: kulturális programok, iskolák, szórakozási
lehetőségek, könnyű és sokrétű bevásárlás, sőt furcsamód alapvetően olcsóbban
is jutok hozzá élelmiszerekhez, mint vidéken, amit nevetségesnek tartok…és
nyilván, ha nagyon szeretnék, tudnék még listázni pontokat, de minek? Mert
szépen hangzanak ezek a dolgok, addig, amíg nem kell nap, mint nap szembesülnöd
az emberekkel és a sokszor lehetetlen életkörülményekkel. Amikor le kell menned
egy aluljáróba és mást szem látsz, mint a fal mellett gubbasztó vagy alvó
hajléktalanok, akiknek egy része szégyelli a sorsát, a másik része pedig
italosüvegekkel fekszik a szagok alapján a saját vizeletében és ürülékében… az
emberek meg úgy rohannak el mellettük, hogy észre sem veszik, ha esetleg
megtapossák, hiszen rohanni kell, hogy le ne késse a 3-4-5-6 percenként járó
közlekedési eszközét. Elvégre 5 perc többet jelent, mint néhány emberi sors,
nemde?! Aztán a következő aluljáróba betérve ugyanez fogad, tetézve azzal, hogy
ezt az „idilli” képet az aktuális propagandaplakátok alatt látod megcsillanni.
Erős és büszke?! Továbbmész, betérsz a hármas metróba, a párás, koszos tömegnyomorba
és csak reménykedsz, hogy nem egy olyan szerelvényen vagy, ami egyszer
kigyullad…hogy nem te leszel az, akinek ne adj Isten meg kell halnia, hogy
belássák, ez így veszélyes.
Amikor pedig az utcán egy nagypapa a kisunokáját tolja velem szembe, akkor nem egy szép élet villan be előttem képként. Azon gondolkozom, hogy ostobaság vagy bátorság megöregedni és gyereket nevelni ezen a helyen. Én egyiket sem szeretném. Mert éjszaka nem biztonságos, főleg egyedül. Mert a fiatalok és férfiak döntő többsége nem képes átadni a helyét a felpakolt, meggörbült időseknek vagy terhes kismamáknak. Ha köszönsz egy-egy boltban, úgy néznek rád, mint valami ufóra, majd elfordítják a fejüket. Mert a legtöbben inkább szemellenzőt húznak, mint hogy öt percet áldozzanak valakire, aki bajba került. De akár óráik is vannak arra, hogy eljátsszák a katasztrófaturistát…
Nyilván ezek után felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért vagyok még itt. A pénz miatt és a tapasztalatszerzés miatt. Mert bár a multik világa nem szép, de a színvonal legalább valósan nemzetközi. Nem kell azon aggódnom, hogy mennyire és hogyan vagyok bejelentve, hogy megkapom-e a nekem járok járulékokat és juttatásokat.
Számomra inkább csak az a kérdés, hogy hosszútávra hogyan gondolkozzam. Mert kell, legyen alternatíva Pesten kívül, csak meg kell találnom a kiskaput és addig megfelelően spórolni.
Amikor pedig az utcán egy nagypapa a kisunokáját tolja velem szembe, akkor nem egy szép élet villan be előttem képként. Azon gondolkozom, hogy ostobaság vagy bátorság megöregedni és gyereket nevelni ezen a helyen. Én egyiket sem szeretném. Mert éjszaka nem biztonságos, főleg egyedül. Mert a fiatalok és férfiak döntő többsége nem képes átadni a helyét a felpakolt, meggörbült időseknek vagy terhes kismamáknak. Ha köszönsz egy-egy boltban, úgy néznek rád, mint valami ufóra, majd elfordítják a fejüket. Mert a legtöbben inkább szemellenzőt húznak, mint hogy öt percet áldozzanak valakire, aki bajba került. De akár óráik is vannak arra, hogy eljátsszák a katasztrófaturistát…
Nyilván ezek után felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért vagyok még itt. A pénz miatt és a tapasztalatszerzés miatt. Mert bár a multik világa nem szép, de a színvonal legalább valósan nemzetközi. Nem kell azon aggódnom, hogy mennyire és hogyan vagyok bejelentve, hogy megkapom-e a nekem járok járulékokat és juttatásokat.
Számomra inkább csak az a kérdés, hogy hosszútávra hogyan gondolkozzam. Mert kell, legyen alternatíva Pesten kívül, csak meg kell találnom a kiskaput és addig megfelelően spórolni.
