Aki ismer, tudja, hogy ez a tanítás dolog nem a szívem csücske, de több szempontból hasznos és kézenfekvő az én helyzetemben.
Ma viszont egy nagyon pozitív visszajelzés ért, ami nagyon feldobta a napomat. Az egyik diákom a szabija alatt eljár pultozni és egy nagyobb rendezvényen dolgozik a hétvégén. Teljesen kezdő, másfél hónapja tanulja a nyelvet és örömmel mesélte, hogy ő bizony rengeteget tudta használni az elmúlt napokban. Nagyon sok vendéggel csak így tudott kommunikálni és megértették egymást. Megköszönte a munkámat és az én érdememnek gondolja, ami lássuk be azért nagyon nem így van. Tanárként megmutathatom hogy kezdjen neki, tudok segíteni az alapokkal és tudok tippeket adni, de ahhoz, hogy megszólaljon és fejlődjön neki kell megdolgoznia és tudom, hogy ennek a személynek ez nem is egyszerű meló, de mégis akarja és küzd érte. Büszke vagyok rá és nagyon jól esett, hogy visszajelzett és el akarta mesélni a sikerélményét.
Ez egy olyan dolog, aminél azt érzem, hogy megállhatok és megpaskolhatom a vállam, meg a tanítványomét is. :)
De jó :) az ilyen élményekért érdemes szerintem ezt csinálni.
VálaszTörlés