2014. március 6., csütörtök

Kifli!... Krumplipüré?... Placsni!

Fellelkesülve Dóri receptjén, ma kifligyártásba kezdtem. A családnak a rendes gluténes-tejes verzióval, magamnak meg persze kreatívan, bár megjegyzem a poszt végére rá fogtok jönni, hogy egyedi felfogásom van a kreativitásról.
Dóriéknál megtaláljátok a sima receptet, én csak a saját féladagos, glutén- és tejmentesemet írom le.

Hozzávalók:
  • 20 dkg burgonyaliszt
  • 20 dkg kukoricaliszt
  • 10 dkg kölesliszt
  • 250 ml rizstej
  • 1 csapott EK só
  • 25 gramm élesztő
  • 1 dl olaj
  • 1 csapott EK cukor
  • 1 tojás + 1 sárgája a kenéshez

Opcionálisan: lenmag, fokhagyma

A rizstej egészében futtatom fel az élesztőt a cukorral, majd a többi hozzávalóval összekeverem, robotgéppel dagasztom és meleg vízbe állítom a kelesztőtálat egy jó órára.

Eddig igazából minden rendben is megy, a stikli itt kezdődik, ugyanis, a gluténmentes lisztekből készült tészták nem állnak úgy össze, mint a gluténesekből készültek. Miután a tésztát kiöntöttem a kelesztőtálból rá kellett jönnöm, hogy ránézésre sárga lágy állagú krumplipürére hasonlító tésztám van. Ergo formázhatatlan, nyújthatatlan. Ízre viszont finom.
Úgyhogy gyerekmódra játszottam vele, addig kenegettem az egyik kezemből a másikba, amíg egy nagyobb kupacra valót nem tudtam a sütőpapírral bélelt tepsibe rakni, úgy, hogy valamelyest össze is álljon. Ebből lett aztán 9. Nem nagyon bíztam abban, hogy ebből lesz még valami, de ez már nem az a pont volt, hogy feladjam. Szóval megszórtam a tetejét lenmaggal, megkenni még nem mertem semmivel.
180 *C-ra beraktam a sütőbe, bő negyed óra után, aztán fogtam a tojássárgáját + 2 EK vizet és némi fokhagymaport, összekevertem és rákentem a placsnikra. Utána még sütöttem 20 percig és a képen látható végeredményt kaptam.
Se ízre, se ránézésre nincs semmi köze a kiflihez, viszont kifejezetten finom és roppant laktató. Kenyérpótlónak is megfelel igazából. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése