Orvosok és egészségügy

Megtörtént a leletmegbeszélés, amit korábban említettem, eredményeképp pedig azt hiszem az utolsó csöppnyi kis hitemet is elvesztettem az orvosokban.

Mielőtt rátérnék az egészségügyi részére a történetnek, leírnám, hogy ennyire pofátlanul orvos szerintem nem viselkedett még életemben velem, mint Mohácsy doktornő tegnap Szegeden. A konzultációs időre kerek 10 percet volt hajlandó szánni. Ezidő alatt, pedig úgy beszélt velem, mintha értelmi sérült lennék. Ez nyilván felháborítja az embert, főleg úgy, hogy két, egyenként jeles diplomával rendelkezem, és tisztában vagyok az értelmi képességeimmel...de tudjátok tekintsünk is el a papíroktól, ne a diplomának adja meg a tiszteletet, hanem az embernek. Mert ismeretlenül senki nem érdemli meg, hogy hülyének nézzék, még ha mézes-mázos hangon teszik is. Főleg úgy, hogy tényleges fájdalmaim vannak, tehát segítségért fordultam szakemberhez. Mindennek a legalja pedig az volt, mikor az utolsó percekben már a telefonját nyomkodta, ahelyett, hogy figyelt volna rám. Kétlem, hogy a hippokratészi esküjének a szövegét memorizálta volna újra a telefon kijelzőjén, pedig annak az ő esetében mélységesen több hasznát láttam volna. Sok mindent lehet mondani, de az orvoslás nem szakma, hanem HIVATÁS. Ember és emberélet feletti hatalmat ad a kezébe, de hiszem, hogy ehhez alázat és hatalmas felelősség társul, vagy legalábbis ennek kellene.

A magyar egészségügy jelenleg borzasztó mélypontot él. Megértem, hogy az állami szektorban dolgozó orvosok és ápolók elégedetlenek, hiszen van miért. Nagyon sok rossz tapasztalatom van állami szektorban dolgozó orvosokkal is, de ott sok esetben valóban nem ők teremtik a lehetetlen helyzeteket (ez nyilván nem olyan orvosokra vonatkozik, mint aki elhagyta a leleteimet és félvállról vett néhány éve, mert sajnos ott is jelen vannak a nemtörődöm orvosok). Viszont én ezúttal szándékosan mentem el magánklinikára, kiszűrve az állami körülményeket, mint tényezőt. Magánrendelésben a kért vizsgálat valóban gyors eredményt hozott, sőt időpontot is hamar kaptam az általuk ajánlott orvoshoz. Ezzel ilyen szempontból teljes mértékben elégedett is vagyok. Sőt a recepción dolgozó hölgyek és a vérvételt intéző nővér is mind rendkívül kedvesek és udvariasak voltak. Ugyan nem teljesen értettem miért egy fül-orr-gégész és allergológus orvoshoz irányítottak tovább, hiszen főként emésztőrendszeri gondjaim vannak, így belgyógyász/ gasztroenterológus lett volna nekem az allergológia mellett kézenfekvő, de megadva a tiszteletet a klinikának, feltételeztem, hogy okkal teszik. Tévedtem.
A tüneteim jelentős részét a doktornő totálisan figyelmen kívül hagyta, mikor az alkohol okozta erős tünetekről meséltem, ami nekem a hisztamin intolerancia vizsgálat egyik nyomós oka volt, epésen megjegyezte, hogy "alkohol nélkül csak lehet valahogy élni". (Valóban lehet, de nem egészséges az sem ha tünetet okoz a kis mennyiség, nem véletlen beszélek róla. De egyébként az vesse rám az első követ, aki nem fogyaszt el néha szívesen egy pohár bort vagy sört a barátaival.) Ezek mellett sok esetben teljesen belém fojtotta a szót, ha meg akartam említeni tüneteket, hogy ez nem ide tartozik. Megértem ugyan, hogy ő nem tud vele mit kezdeni, de attól az még tünet, ami nekem gondot okoz, dicséretes lett volna, ha ennyit legalább hajlandó figyelembe venni. Azt mondta, hogy ezek alapján (amit hajlandó volt meghallani), ez nem hisztamin intolerancia, hiszen az értékem is a határvonalon kívülre esik. Az ezzel a betegséggel élő csoport tagjai szerint, több vizsgálat létezik, önmagában ez sokszor nem elég. Ez az érték, ami nekem van, pedig szerintük okozhat gondokat, mert ismernek olyan embereket, akiknek valóban így voltak hisztamin problémái. De rendben, ők nem szakorvosok, ez tény. El tudom fogadni azt, hogy nem hisztamin, legalább megúszok egy drasztikus diétát, de akkor legalább néhány alternatívát jó lett volna hallani. Hiszen megoldást keresnék a kiváltó okra. Helyette azonban onnantól kezdve, hogy megemlítettem, mint esetleges diétahibát a többi problémámra azt, hogy dolgoztam egy ideig külföldön és nem saját konyhában főztem, nem is magamra, így egy allergia/intolerancia szempontból alapvetően nem steril konyhában készültek az ételeim, mert hát ez is okozhat esetleg gondot, az volt a megoldása, hogy elkezdett minden lehetséges vizsgálatot ajánlgatni a magánklinikáról. Gondolom lobogott a pénz a szeme előtt a külföldi munka kapcsán. A fejemhez vágta, hogy mi az, hogy én tejre meg szójára diétázok, ha egyszer évek óta nincs újravizsgálva. Én ezt - és javítson ki bátran bárki, aki jártasabb a témában - soha nem gondoltam túl, hiszen 18 éven keresztül kezdetben néhány havonta, majd évente rendszeresen jártam kontrollra ezzel. Minden alkalommal igazolták, hogy nem fogyaszthatom egyiket sem. Volt néhány hülye évem, mikor mégis megtettem és meg is lett az eredménye. Azóta pedig elég csúnyán reagál a szervezetem arra, ha bármelyiket fogyasztom. Nem érzem, hogy pusztán azért, hogy egy ilyen kaliberű doktornő elégedettséget érezzen rendszeresen terheltetve magam újra kellene vizsgáltatnom a dolgot. Így az állambácsit sem húzom le visszatérítendő adóval...  De a "kedves" doktornő csak írta fel a vizsgálatokat, 3 olyat, ami nélkül el se menjek gasztroenterológushoz (mert hogy oda menjek azért el, mert ő a tüneteim alapján nem tud semmit sem mondani), meg még egyet, amivel aztán hozzá menjek vissza. Összeadva, a 4 vizsgálat összege megközelíti a 90000 Ft-ot. Hozzátette, persze, hogy gasztrós doki nem fog velem törődni, ha hiányzik az a 3, amit Ő a nagy varázsló ajánl nekem.

Majd következett az, hogy mi az, hogy nem volt egy konkrét orvos, aki végigvitte volna az utóbbi években a tüneteimet és problémáimat... ezt azért érzem felháborítónak, mert dobálta a szavakat anélkül hogy meghallgatta vagy várta volna egyáltalán a választ. Mert itt például nem kellett volna messzire menni. Az egyetem 5 év. Az alapképzés után 1 évet kihagytam, dolgoztam. Az egyetemi évek alatt a tényleges otthonomtól és állandó lakcímemtől durván 100 km-re tartózkodtam, az ideiglenes lakcímhez tartozó orvos soha, semmilyen tünettel nem volt hajlandó sehova beutalni. Indokként azt mondta, hogy csak az állandó lakcímemhez tartozó háziorvosom teheti. Tehát, ha tényleg kibírhatatlan volt a tünet, akkor kénytelen voltam néhány napot az egyetemen kihagyni, hazautazni, felkeresni a háziorvosomat, aki beutalt kézenfekvően a körzethez, ahova tartozunk, ami az egyetemtől egyébként más, rövidebb útvonalon is 120 km távolságot jelent. Majd az oda kapott időponthoz ismét utaznom kellett összesen 240 km-t... BA és MA között egyébként ugyanoda jártam vissza, de ő volt a leletelhagyós doki, szóval nem erőltettem tovább később. Majd MA mellett még ugye dolgoztam is végig, így már időben nem engedhettem meg magamnak, hogy 120 km-re járkáljak orvosokhoz.

Majd a vizsgálat végén kegyelmesen közölte a doktornő, hogy akkor csak a konzultációs díjat fizessem, mert nem készített fül-orr-gégészeti vizsgálatot...amin csodálkoztam is volna, hiszen egy tünetként néha jelentkező, egynapos orrduguláson kívül még csak tünetem sincs, ami indokolná.
Szóval ezért a csodás 10 percért kifizettem 6000 Ft-ot.
Nevetséges...

A legrosszabbnak az egész történetben azt tartom, hogy 6-7 év alatt senkit nem zavart az orvosok közül, hogy egy a húszas évei környékén, elején járó embernek miért vannak hullámokban rátörő erős fájdalmai és rengeteg indokolatlan fájdalmas tünete. Mert ebben a korban kellene a legenergikusabbnak lenni, nem pedig fájdalommal és rossz közérzettel vagy hangulattal küszködni. Mert sok minden okozhatja ezeket a tüneteket. Nem kell, hogy allergia vagy intolerancia legyen, csak nyilván ha azzal már baj van, akkor abba az irányba indulok meg kapásból, én mint laikus mindenképp. De ha más gyanús, nézzék azt. Engem egészen addig nem érdekel mit vizsgálnak, amíg azzal foglalkoznak, hogy megtaláljuk a kiváltó okot és azt kezeljük. Mert valós javulás csak akkor lesz, ha ezt találják meg.

Hisztamin intolerancia

I am probably screwed.

Múlt héten csináltattam meg a tesztet. Magánrendelésben persze, sok pénzért, de így legalább nem egy állami kórház nemtörődöm orvosát kellett győzködnöm, hogy 25 évesen nem egészséges, hogy folyamatosan fájdalmat érezzek, depresszív legyek, a kicsi mennyiségű alkoholtól is alkoholmérgezéses tüneteim jelenjenek meg, állandó migrénem legyen, szédüljek és a vérnyomásom is őrültet játsszon és sajnos még egy darabig tudnék sorolni tüneteket. Nyilván tisztelet a kivételnek, a lelkiismeretes orvosoknak, csak belőlük lassan egyre kevesebb marad az országban...bár elnézve az egészségügyet, annyira nem is csodálom. Csak végeredményben azt tartom bajnak, hogy azt mindig azok sínylik meg, akik a lánc leggyengébb szemei: ez esetben a betegek.

Jövő hétfőn megyek, szintén magánrendelésben leletmegbeszélésre. Utánaolvastam nyilván a témának, a vérértékem nem teljesen egyértelműen utal arra, hogy hisztamin intoleranciám lenne, de közel van a határértékhez és elég sok, komoly tünetem van. Ilyen betegséggel élő emberek csopijában is utánaérdeklődtem, szerintük az értékem még erősen benne van abban a kategóriában, ami hisztaminproblémát jelent. Kíváncsi vagyok mond-e bármi okosat az orvos. Igazából jó lenne, ha biztos lennék végre abban mi okoz gondot.

Amúgy diéta szinten még nekem is kemény lesz, ha tartanom kell a tej-, glutén-, szójamentes diéta mellett a hisztamint is. De ha legalább tudom, hogy ettől jobban leszek, akkor megéri.

Gm zab, sült alma és szomszéd méhész bácsi fincsi méze.

Sosem ettem zabot, főleg mivel nem nagyon láttam gluténmentest sehol, meg amúgy sem feltétlen ajánlott, de most kipróbáltam.

Sültalma

szomszéd bácsi 2015-ös méze

Dóri van nagyon oda a zabból készült ételekért, innen kaptam én is az ihletet, no meg rengeteg tippet és receptet.

Készítettem sült almát, összekevertem egy kevés mézzel és GM zabbal. Megmutatom mikből mit készítettem.

GM zab

a végeredmény

2016-2017

Wolfgangssee

Így január közepén járva, azért csak boldog új évet kívánok mindenkinek!

Tudjátok (nem, nem tudjátok, mivel nem blogoltam különösebben közben), de elmondom: a 2016-os évem eseményekkel teli, de toplistásan pocsék év volt.

Schwarzensee

Szóval elhatároztam, hogy ennyi szarság után megpróbálom azokat a dolgokat kiemelni, amik tényleg büszkeséggel vagy örömmel töltöttek el. Mindezt a jobb életvitel és pozitívabb gondolkodás jegyében teszem.

- kitűnőre diplomáztam, megszerezve az MA diplomámat, úgy, hogy igazából az államvizsga napok idejében én már egy hónapja Ausztriában dolgoztam. nem tagadom, voltam már kipihentebb is, mint azokon a napokon, mikor vizsgatolmácsoltam vagy védtem, de megcsináltam. ez számít, nem igaz? meg az, hogy a mester alatt végig dolgoztam és nem is keveset.

- eltöltöttem fél évet Ausztriában. gyönyörű hely, alapvetően jó emberek, de nem az a munkakör, amit szeretek, vagy amiért tanultam. nem tudtam úgy megélni, ahogy kellett volna, mégis végigcsináltam. maga a környék viszont csodás volt. a képek is mutatják.

Hallstatt

Wolfgangssee, amikor nem 8 fok vol

- elkezdtem tavaly februárban a jogsit, majd a munka miatt fél évre szüneteltetnem kellett, majd Szegedről át kellett kérnem magam Kalocsára, hogy ne fizessek feleslegesen albérletet ott, ahova barátokon kívül semmi nem köt már. kételkedtem magamban és a képességeimben, túlstresszeltem, túlaggódtam, így decemberben meg is buktam. végül sikerült elengednem a teljesítési kényszert és január elején gond nélkül megcsináltam.

- munka. most kezdek neki megint keresni komolyan. nem annyira szeretnék egyelőre itthon maradni, de ahogy most fest, lehet nem lesz más választásom. (ezt egy másik posztban kifejtem) a pozitív oldal: király önéletrajzom van.

Wolfgangssee, Elektroboot, Sonnenbrand

- jártam Hallstattban, láttam a világörökség részének nyilvánított kilátást és voltam a Salzwelten hallstatti sóbányájában is.

Karácsony

Békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok a következő 365 napra!


Mert tudjátok, ennek többről kell szólnia, mint néhány napról. Gondoljunk csak az elmúlt pár hétre, arra a rengeteg emberre, akik őrültek módjára vásároltak ajándékokat és hadseregre elég ételt. Persze mindezt egymást taposva, lökdösve, folyamatos morgolódások és szitkozódások közepette tették. Te is magadra ismersz? Mert én egy kicsit igen. Semmivel sem vagyok különb a sok morgolódó embernél, így ünnepek előtt. Csakhogy ez így nem jó. Ebben nincs szeretet. Az utóbbi néhány hónapban bennem sincs sok belőle, vagy csak igyekszem olyan helyen tartani, ahol nem tudnak belerúgni. Kicsit sok volt ez az elmúlt év, érzelmi skálán mérve mindenképp.

Az egyetlen, ami motivál, hogy sosem adtam fel. Mindig megerőltettem magam és valahogy, ha nehézkesen is, de dolgoztam magamon és a körülményeken. Nem hinném, hogy bárkinek követendő példa lenne az életem, de én, a magam módján csak törcögök benne valahogy.

Gyerekkoromban mindig írtam a Jézuskának levelet, hogy mit kérek karácsonyra. Akkor mindig rengeteg dolog volt, amit szerettem volna a fa alatt látni.  Vicces, hogy idén elnézve a karácsonyfát rájöttem, hogyha kérhetnék, most egyetlen dolgot kérnék, amitől minden más a helyére kerülne. Megfoghatatlan, de elérhető. Majd dolgozom rajta.

Addig pedig egy kis motiváció a Ti karácsonyfátok alá:

Tinder

Be kell valljam gáznak érzem ezt a bejegyzést, pedig még meg sem írtam... de ha már foglalkoztat a kérdéskör, akkor nincs megállás.

Az őszinte vallomásom: futtatom a tinder nevű appot a telefonomon. 

Igazából nagyon sokáig azt mondtam, hogy soha, semmilyen internetes ismerkedési eszközt nem fogok használni, mert személytelen, hazug és kiszámíthatatlan.

Aztán ért egy érzelmi pofon, meg rengeteg szabadidőm lett és mégis letöltöttem a tindert. Mert a történethez hozzá tartozik, hogy mivel jogsit csinálni maradtam itthon, és volt/van mit tanulnom, így túl sok a szabadidőm.

Gondolom ismeritek a tindert. Felugranak a képek, kormegjelöléssel. Megnézheted a "profilját", amiben még több kép lehet, esetleg néhány sor magáról, közös érdeklődési körök (fb-ról), meg közös ismerősök, szintén onnan. Utóbbi nem megbízható (vagy olyan dolgokat is figyelembe vesz az ismerősi státuszon kívül, amiről halvány lila gőzöm sincs). Ezek alapján pedig eldöntöd, hogy adsz neki egy szívecskét, vagy elhajtod egy X-szel (ezek úgyis visszatérnek). Ha ő is szívet nyom, akkor jön a "match" és onnantól léphettek egymással kapcsolatba.

Nem randiztam még innen, és nem tudom minek kellene történnie ahhoz, hogy ez változzon, de érdekes maga az élmény. Mert nekem az volt a célom vele, hogy felmérjem magam a húspiacon és nincs mit tagadni, nagyot dob az ember egóján, hogyha olyan férfivel jön össze a 'match', akiről az életben nem gondolnám, hogy az esete lehetnék. Ez persze az én problémás önértékelésemmel is nagyban összefügg.

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. 

Volt néhány nagyon jó eszmecserém érdekes és intelligens emberekkel. Ezek többsége komoly kapcsolatot keresett, ami azért megcsillogtatja még a reményt az alagút végén, hogy akadnak azért jószerivel szabad és normális férfiak. Bár nyilván ebben is benne van az arctalanság, mint faktor. Lehet, hogy élőben másképp viselkedett volna, vagy épp csak egy kitalált arcot láttam, vagy párkapcsolatban él és mellékes dugást keres. Ki tudja? Csak remélem, hogy nem, habááár mivel egyikkel sem gondoltam tovább, így nem is biztos, hogy fontos, hogy tudjam ezeket, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára... Persze voltak kellemetlen beszélgetések is, ahol erőszakos és arrogáns férfiak próbáltak meggyőzni sok mindenről. No meg az az eset, amikor látod, hogy nagy eséllyel jólelkű emberrel hozott össze az érintőkijelzős telefonod, de annyira más értelmi szinten mozogtok, vagy szimplán csak a gondolkodásotok tér el annyira, hogy nincs miért erőltetni a párbeszédet.

A negatív élményekből viszont sok akad. A többség képekkel akarja kilóra megvenni a nőket. Gondolom sokakat sikerül is, mert ez a tendencia a domináns. Én a 25-35 közötti korosztályt állítottam be a keresési mezőbe, változó km távval. Minél több inger ér, annál izgalmasabb alapon. Ha már komolyan ismerkedni úgysem akarok, akkor nincs is lényege a távolságnak. Nem?

Na, de lássuk csak, hogy miket is látok legtöbbet?! Na és mi a(z önkéntelen) reakcióm rá?

- félmeztelen képek, kockahas mutogatása  ---  nincs az az isten... mindenki szívesen megnéz egy jó testet, de ember, ettől nem vagy értékesebb. no meg nem azért gyúrtál magadnak 6pack-et, hogy utána egy nőnek mutogasd, az is tuti.

- kocsival/motorokkal pózolós képek, BMW-k előnyben --- potencia vagy méretbeli gondok vannak? kompenzálni kell? ja, és apuci volt olyan jó arc, hogy kölcsön is adta a kocsit, legalább egy kép erejéig?

- kisgyerekkel, állatokkal pózolós --- ha a sajátod a gyerek és így adod a világ tudtára, hogy nem egyedül keresel valamit/valakit/akármit, akkor rendben, ennek van létjogosultsága. de ha az első mondatod, hogy jaaa, nem az enyém a kölök, akkor ne tedd. a kisállatokról is akkor érdemes csak képet feltenned, ha szerves részét képezik az életednek és nem a szomszéd nénitől kérted kölcsön egy szelfire. minden más esetben határozottan nem válsz szimpatikussá.  

- 3-5 különböző kép valami nagyon távoli, egzotikus vagy nagyon menő helyről, amit nagy esetben úgysem magadnak fizettél. --- nagyzolás, mögöttes tartalom nélkül. a sok szelfizés mellett körbe is néztél azért?

- nagyon csinos lányokkal készített közös képek --- nem hiszem, hogy lehet jó hatással a nőkre. vagy túl csinos és akkor esélytelennek érzi magát/féltékeny lesz, vagy úgy gondolja, hogy a barátnőd és akkor kérdésessé válik, hogy miért vagy tinderen (btw. remélem nincs olyan nő, aki beveszi, hogy barátkozni van fenn a pasija tinderen, még ha a közös képeket mutogatja is)

- tök üresen hagyod a bemutatkozást/ beírod, hogy ezt úgysem olvassa senki/ helyesírási hibákkal teli szöveget dobsz be/ elcsépelt, giccses idézetet keresel, ami lehetőleg a szabadságról szól --- uraim, kérem, embereljék meg magukat! vagyunk még néhányan a világon, akik értékeljük a humort és az intelligenciát. nem kell túlspilázni, de 2-3 értelmesnek tűnő mondatot csak el tudsz mondani magadról, nem?

- emoticonokkal mondom el, ki vagyok --- nem tudom más nők hogy vannak vele, de mindig átugorja a szemem. főleg mikor nagyon zagyvának tűnik.

- márkatermékek, látható emblémákkal / láthatóan drága karórák + ezek kombinálva kocsival/ motorral és whiskey-vel. --- a pénzeden kívül nincsenek értékeid, ugye?

- nem vállalod fel az arcod, hanem fetrengő, félmeztelen, internetről töltött nőt teszel be profilképként --- értem én, hogy csak a szex hajt, de szerinted ki fekszik le veled, ha női melleket lát az arcod helyett? biztos vannak erre is spécibb portálok. ha meg eleve hajlandó lennél fizetni, akkor könnyebben is találsz magadnak partnert.

- magas beosztást, M.D./ PhD címet mindenképp feltüntetsz --- nagyon szeretem és tisztelem az okos embereket, de ne ezzel bizonyítsd be.

- ha tegyük fel mindezeket mellőzöd, és létrejön a "match", majd előadod, hogy tulajdonképpen csak dugni szeretnél, akkor hiszti és erősen támadó magatartás nélkül fogadd el, hogyha a másik azt mondja, nem ezért van tinderen. mindkettőnek megvan a létjogosultsága, csak nem kell ráerőltetni a másikra a saját elképzeléseinket.

Szóval elég nagy bajnak érzem, hogy az itt felsorolt dolgokat tekinti a társadalmunk többsége értéknek. Nem tudom, hogy egyébként a nőtársaim mikkel csalogatják az erősebb nem képviselőit. Én a magam részéről összesen 3 képet töltöttem fel, ezek volt fb-s profilképek. Kettőn szimplán rajta vagyok, a harmadik meg egy gyönyörű szép helyen készült egy kisebb túra alkalmával. Van bemutatkozásom, amiben ott vannak a beszélt nyelveim, majd néhány rövid mondatot írok magamról angolul. Ennyivel ki is merül és sosem gondoltam, hogy ennél több kellene. 

De néha nagyon nem értem merre tart a világunk, meg azt sem, hogy miért tudok sokadszorra is megrökönyödni dolgokon.

Zauberkuchen... intelligens krémes

A napokban rátaláltam egy német oldalon egy citromos receptre. Mivel imádom a citromos édességeket, így nyilván felfigyeltem rá, elég könnyen átültethető volt mentes verzióra.

Majd miután a süti elkészült, Dóri barátnőm felvilágosított, hogy ez tulajdonképpen az intelligens krémes. Minden nap tanul valamit az ember... :D

Az eredeti recept itt található.

Recept:
- 125 gramm margarin (eredetileg vajat ír)
- 1 citrom
- 4 tojás
- 150 gramm cukor
- 1 TK vanília kivonat
- 115 gramm liszt (Emese süteményport használtam)
- 350 ml víz (eredetileg tejet ír, de növényi tejem sem volt itthon)

Elkészítés:
1.   160 fokra előmelegítjük a sütőt.
2.   A margarint megolvasztjuk majd félretesszük. A citrom héját lereszeljük, majd a citrom levél kifacsarjuk. A tojás sárgáját és fehérjét szétválasztjuk. A fehérjét keményre verjük, majd félretesszük.
3.   A tojás sárgáját a cukorral habosra verjük. Hozzáadjuk a margarint és a vaníliakivonatot, majd a lisztet és a citromhéjat. Végül pedig a citrom levét is hozzákeverjük.
4.   A vizet enyhén megmelegítjük, vagy eleve langyos csapvizet engedünk, ezt hozzákeverjük a tésztához, Majd a felvert tojásfehérjét hozzákeverjük. Lehetőség szerint a fehérjét hagyjuk kisebb darabokban.

Rendkívül híg tésztát kapunk, amit egy kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsibe öntünk és durván egy órára 160 fokos sütőbe tesszük.

Hőfok: 160
Sütési idő: 55-60 perc