Orvosok és egészségügy

Megtörtént a leletmegbeszélés, amit korábban említettem, eredményeképp pedig azt hiszem az utolsó csöppnyi kis hitemet is elvesztettem az orvosokban.

Mielőtt rátérnék az egészségügyi részére a történetnek, leírnám, hogy ennyire pofátlanul orvos szerintem nem viselkedett még életemben velem, mint Mohácsy doktornő tegnap Szegeden. A konzultációs időre kerek 10 percet volt hajlandó szánni. Ezidő alatt, pedig úgy beszélt velem, mintha értelmi sérült lennék. Ez nyilván felháborítja az embert, főleg úgy, hogy két, egyenként jeles diplomával rendelkezem, és tisztában vagyok az értelmi képességeimmel...de tudjátok tekintsünk is el a papíroktól, ne a diplomának adja meg a tiszteletet, hanem az embernek. Mert ismeretlenül senki nem érdemli meg, hogy hülyének nézzék, még ha mézes-mázos hangon teszik is. Főleg úgy, hogy tényleges fájdalmaim vannak, tehát segítségért fordultam szakemberhez. Mindennek a legalja pedig az volt, mikor az utolsó percekben már a telefonját nyomkodta, ahelyett, hogy figyelt volna rám. Kétlem, hogy a hippokratészi esküjének a szövegét memorizálta volna újra a telefon kijelzőjén, pedig annak az ő esetében mélységesen több hasznát láttam volna. Sok mindent lehet mondani, de az orvoslás nem szakma, hanem HIVATÁS. Ember és emberélet feletti hatalmat ad a kezébe, de hiszem, hogy ehhez alázat és hatalmas felelősség társul, vagy legalábbis ennek kellene.

A magyar egészségügy jelenleg borzasztó mélypontot él. Megértem, hogy az állami szektorban dolgozó orvosok és ápolók elégedetlenek, hiszen van miért. Nagyon sok rossz tapasztalatom van állami szektorban dolgozó orvosokkal is, de ott sok esetben valóban nem ők teremtik a lehetetlen helyzeteket (ez nyilván nem olyan orvosokra vonatkozik, mint aki elhagyta a leleteimet és félvállról vett néhány éve, mert sajnos ott is jelen vannak a nemtörődöm orvosok). Viszont én ezúttal szándékosan mentem el magánklinikára, kiszűrve az állami körülményeket, mint tényezőt. Magánrendelésben a kért vizsgálat valóban gyors eredményt hozott, sőt időpontot is hamar kaptam az általuk ajánlott orvoshoz. Ezzel ilyen szempontból teljes mértékben elégedett is vagyok. Sőt a recepción dolgozó hölgyek és a vérvételt intéző nővér is mind rendkívül kedvesek és udvariasak voltak. Ugyan nem teljesen értettem miért egy fül-orr-gégész és allergológus orvoshoz irányítottak tovább, hiszen főként emésztőrendszeri gondjaim vannak, így belgyógyász/ gasztroenterológus lett volna nekem az allergológia mellett kézenfekvő, de megadva a tiszteletet a klinikának, feltételeztem, hogy okkal teszik. Tévedtem.
A tüneteim jelentős részét a doktornő totálisan figyelmen kívül hagyta, mikor az alkohol okozta erős tünetekről meséltem, ami nekem a hisztamin intolerancia vizsgálat egyik nyomós oka volt, epésen megjegyezte, hogy "alkohol nélkül csak lehet valahogy élni". (Valóban lehet, de nem egészséges az sem ha tünetet okoz a kis mennyiség, nem véletlen beszélek róla. De egyébként az vesse rám az első követ, aki nem fogyaszt el néha szívesen egy pohár bort vagy sört a barátaival.) Ezek mellett sok esetben teljesen belém fojtotta a szót, ha meg akartam említeni tüneteket, hogy ez nem ide tartozik. Megértem ugyan, hogy ő nem tud vele mit kezdeni, de attól az még tünet, ami nekem gondot okoz, dicséretes lett volna, ha ennyit legalább hajlandó figyelembe venni. Azt mondta, hogy ezek alapján (amit hajlandó volt meghallani), ez nem hisztamin intolerancia, hiszen az értékem is a határvonalon kívülre esik. Az ezzel a betegséggel élő csoport tagjai szerint, több vizsgálat létezik, önmagában ez sokszor nem elég. Ez az érték, ami nekem van, pedig szerintük okozhat gondokat, mert ismernek olyan embereket, akiknek valóban így voltak hisztamin problémái. De rendben, ők nem szakorvosok, ez tény. El tudom fogadni azt, hogy nem hisztamin, legalább megúszok egy drasztikus diétát, de akkor legalább néhány alternatívát jó lett volna hallani. Hiszen megoldást keresnék a kiváltó okra. Helyette azonban onnantól kezdve, hogy megemlítettem, mint esetleges diétahibát a többi problémámra azt, hogy dolgoztam egy ideig külföldön és nem saját konyhában főztem, nem is magamra, így egy allergia/intolerancia szempontból alapvetően nem steril konyhában készültek az ételeim, mert hát ez is okozhat esetleg gondot, az volt a megoldása, hogy elkezdett minden lehetséges vizsgálatot ajánlgatni a magánklinikáról. Gondolom lobogott a pénz a szeme előtt a külföldi munka kapcsán. A fejemhez vágta, hogy mi az, hogy én tejre meg szójára diétázok, ha egyszer évek óta nincs újravizsgálva. Én ezt - és javítson ki bátran bárki, aki jártasabb a témában - soha nem gondoltam túl, hiszen 18 éven keresztül kezdetben néhány havonta, majd évente rendszeresen jártam kontrollra ezzel. Minden alkalommal igazolták, hogy nem fogyaszthatom egyiket sem. Volt néhány hülye évem, mikor mégis megtettem és meg is lett az eredménye. Azóta pedig elég csúnyán reagál a szervezetem arra, ha bármelyiket fogyasztom. Nem érzem, hogy pusztán azért, hogy egy ilyen kaliberű doktornő elégedettséget érezzen rendszeresen terheltetve magam újra kellene vizsgáltatnom a dolgot. Így az állambácsit sem húzom le visszatérítendő adóval...  De a "kedves" doktornő csak írta fel a vizsgálatokat, 3 olyat, ami nélkül el se menjek gasztroenterológushoz (mert hogy oda menjek azért el, mert ő a tüneteim alapján nem tud semmit sem mondani), meg még egyet, amivel aztán hozzá menjek vissza. Összeadva, a 4 vizsgálat összege megközelíti a 90000 Ft-ot. Hozzátette, persze, hogy gasztrós doki nem fog velem törődni, ha hiányzik az a 3, amit Ő a nagy varázsló ajánl nekem.

Majd következett az, hogy mi az, hogy nem volt egy konkrét orvos, aki végigvitte volna az utóbbi években a tüneteimet és problémáimat... ezt azért érzem felháborítónak, mert dobálta a szavakat anélkül hogy meghallgatta vagy várta volna egyáltalán a választ. Mert itt például nem kellett volna messzire menni. Az egyetem 5 év. Az alapképzés után 1 évet kihagytam, dolgoztam. Az egyetemi évek alatt a tényleges otthonomtól és állandó lakcímemtől durván 100 km-re tartózkodtam, az ideiglenes lakcímhez tartozó orvos soha, semmilyen tünettel nem volt hajlandó sehova beutalni. Indokként azt mondta, hogy csak az állandó lakcímemhez tartozó háziorvosom teheti. Tehát, ha tényleg kibírhatatlan volt a tünet, akkor kénytelen voltam néhány napot az egyetemen kihagyni, hazautazni, felkeresni a háziorvosomat, aki beutalt kézenfekvően a körzethez, ahova tartozunk, ami az egyetemtől egyébként más, rövidebb útvonalon is 120 km távolságot jelent. Majd az oda kapott időponthoz ismét utaznom kellett összesen 240 km-t... BA és MA között egyébként ugyanoda jártam vissza, de ő volt a leletelhagyós doki, szóval nem erőltettem tovább később. Majd MA mellett még ugye dolgoztam is végig, így már időben nem engedhettem meg magamnak, hogy 120 km-re járkáljak orvosokhoz.

Majd a vizsgálat végén kegyelmesen közölte a doktornő, hogy akkor csak a konzultációs díjat fizessem, mert nem készített fül-orr-gégészeti vizsgálatot...amin csodálkoztam is volna, hiszen egy tünetként néha jelentkező, egynapos orrduguláson kívül még csak tünetem sincs, ami indokolná.
Szóval ezért a csodás 10 percért kifizettem 6000 Ft-ot.
Nevetséges...

A legrosszabbnak az egész történetben azt tartom, hogy 6-7 év alatt senkit nem zavart az orvosok közül, hogy egy a húszas évei környékén, elején járó embernek miért vannak hullámokban rátörő erős fájdalmai és rengeteg indokolatlan fájdalmas tünete. Mert ebben a korban kellene a legenergikusabbnak lenni, nem pedig fájdalommal és rossz közérzettel vagy hangulattal küszködni. Mert sok minden okozhatja ezeket a tüneteket. Nem kell, hogy allergia vagy intolerancia legyen, csak nyilván ha azzal már baj van, akkor abba az irányba indulok meg kapásból, én mint laikus mindenképp. De ha más gyanús, nézzék azt. Engem egészen addig nem érdekel mit vizsgálnak, amíg azzal foglalkoznak, hogy megtaláljuk a kiváltó okot és azt kezeljük. Mert valós javulás csak akkor lesz, ha ezt találják meg.