Almachips

Aki még nem evett gyümölcsből készült chipseket, az talán el sem tudja képzelni milyen függőséget képesek kiváltani. Így jártam én is a banán- és az almachips-szel. Édesebbek és keményebbek, mint krumpliból készült társaik, de ugyanolyan jól esik ropogtatni őket.

Az ősszel vettünk néhány láda almát, hiszen eláll, vitaminban is gazdag és a környékünkön sokan is foglalkoznak vele, úgyhogy a költséghatékonyság szellemében inkább ezzel próbálkoztam elsőre, mint a banánnal.
Millió egy leírást és receptet találtam hozzá, de egyiket sem szívleltem meg teljesen, vagy talán inkább mindenből egy kicsit... szeretek kísérletezgetni, ebből szokott aztán az a végeredmény születni, hogy átlag harmadik nekifutásra már nagyjából az is kerül az asztalra, amit terveztem. :)

Most fogtam 4 almát. Nem pucoltam meg. Késsel óvatosan vékony szelekre vágtam és utána megmártogattam enyhén cukros, fahéjas, citromos meleg vízben. A karikákat sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a már előmelegített sütőbe (200*C).
Így utólag azt mondanám, hogy 20 percig hagyjuk benn, szedjük ki, forgassuk meg a szeleteket és még 20 percre menjen vissza, mert 30-30-cal akartam, de így néhány szelet elszenesedett a végére.
A végeredmény, pedig így néz ki:

addicted to (t)his voice

Nyilván lehetne bármi tartalmasabb, mint zeneszámokat posztolgatni, de ennek a pasinak a hangjától mindig libabőrös leszek. Eleve rengeteg 30 Seconds To Mars számot hallgatok mostanság, de ez a két feldolgozás, nagyon a fülembe mászott. Szóval hallgassátok Ti is! ;-)

Kifli!... Krumplipüré?... Placsni!

Fellelkesülve Dóri receptjén, ma kifligyártásba kezdtem. A családnak a rendes gluténes-tejes verzióval, magamnak meg persze kreatívan, bár megjegyzem a poszt végére rá fogtok jönni, hogy egyedi felfogásom van a kreativitásról.
Dóriéknál megtaláljátok a sima receptet, én csak a saját féladagos, glutén- és tejmentesemet írom le.

Hozzávalók:

• 20 dkg burgonyaliszt
• 20 dkg kukoricaliszt
• 10 dkg kölesliszt
• 250 ml rizstej
• 1 csapott EK só
• 25 gramm élesztő
• 1 dl olaj
• 1 csapott EK cukor
• 1 tojás + 1 sárgája a kenéshez

Opcionálisan: lenmag, fokhagyma

A rizstej egészében futtatom fel az élesztőt a cukorral, majd a többi hozzávalóval összekeverem, robotgéppel dagasztom és meleg vízbe állítom a kelesztőtálat egy jó órára.

Eddig igazából minden rendben is megy, a stikli itt kezdődik, ugyanis, a gluténmentes lisztekből készült tészták nem állnak úgy össze, mint a gluténesekből készültek. Miután a tésztát kiöntöttem a kelesztőtálból rá kellett jönnöm, hogy ránézésre sárga lágy állagú krumplipürére hasonlító tésztám van. Ergo formázhatatlan, nyújthatatlan. Ízre viszont finom.
Úgyhogy gyerekmódra játszottam vele, addig kenegettem az egyik kezemből a másikba, amíg egy nagyobb kupacra valót nem tudtam a sütőpapírral bélelt tepsibe rakni, úgy, hogy valamelyest össze is álljon. Ebből lett aztán 9. Nem nagyon bíztam abban, hogy ebből lesz még valami, de ez már nem az a pont volt, hogy feladjam. Szóval megszórtam a tetejét lenmaggal, megkenni még nem mertem semmivel.
180 *C-ra beraktam a sütőbe, bő negyed óra után, aztán fogtam a tojássárgáját + 2 EK vizet és némi fokhagymaport, összekevertem és rákentem a placsnikra. Utána még sütöttem 20 percig és a képen látható végeredményt kaptam.
Se ízre, se ránézésre nincs semmi köze a kiflihez, viszont kifejezetten finom és roppant laktató. Kenyérpótlónak is megfelel igazából. :)

Csokicsokicsoki

Harmadik hónapja vagyok/ voltam csokimentes.
Online böngészés után egy fajta csokit találtam, amit megehetnék, annak viszont 1200 Ft táblája (100 gramm). Még nem kóstoltam...

Viszont itthon is meg lehet csinálni. :)

Hozzávalók:
- 100 gramm kakaópor
- 100 gramm margarin (én mindig ligát szoktam használni)
- 100 gramm porcukor
- 1 TK fahéj
- 2 cs. vaníliás cukor

Elkészítés:
A margarint gőz fölött megolvasztjuk, majd belekeverjük a cukrot. Amikor szépen feloldódott benne, akkor levesszük a tűzről és hozzáadjuk a többi összetevőt, elkeverjük és fóliával kibélelt edénybe öntjük.
Ízesíteni lehet mindenfélével (aszalt gyümölcsök, mandula, kókusz stb.)

Elég szabad szellemben álltam neki a csokigyártáshoz, úgyhogy nem figyeltem az arányokra és most inkább csokikrémem van, mint rendes csokim. Adtam neki 24 órát, hogy megkeményedjen, de nem jött össze. :) Az íze viszont isteni! Aszalt eperrel ízesítettem. :)

Házi kenyér, glutén- és tejmentesen

Nem kell szépíteni, az előrecsomagolt, bolti gluténmentes kenyerek borzasztóak. Eleve elég idegen nekem, hogy egy kenyérnek több hónapos legyen a szavatossági ideje, de ehhez aztán még az íze is hozzáadódik... Valahogy nyúlik és száraz, porlik az egész...

Ezek után az élmények után úgy gondoltam, hogy meg kellene próbálkozni ezzel is házilag. Elég sok receptet végignyálaztunk a családommal, de szinte mindhez kész kenyérlisztkeverékeket használtak. (Ettől is óckodom kicsit, nem vagyunk jóban, mármint az adalékanyagok meg én.) Így, pedig úgy adagolom a dolgokat, ahogy jónak látom.

A lisztek bármely normálisabb bioboltban beszerezhetőek.

Hozzávalók:
- 20 dkg barna rizsliszt
- 15 dkg fehér rizsliszt
- 10 dkg hajdinaliszt
- 10dkg burgonyaliszt
- 1 EK kukoricakeményítő
- 1 KK szódabikarbóna
- 2 tojás
- 3 gramm élesztő + 1 EK cukor + víz --> élesztőt ezekkel kelesztem
- 2 EK olaj
- 1 EK só
- Víz (3-4 deci, a lényeg, hogy szépen össze lehessen dagasztani)

Elkészítés:
Összekeverem a hozzávalókat, majd robotgéppel összedagasztom a tésztát. (Persze, lehet kenyérsütő géppel is csinálni, nekem abban sosem kel meg szépen, ezért csinálom másképp.)
Utána kelesztőtálban, meleg vízbe teszem és hagyom, amíg szépen meg nem kell. (Köszi az emlékeztetőt Dóri!) ;)
Papírral bélelt formába teszem és irány a sütő! 220-230 *C-on sütöm, amíg el nem válik szépen (nálam kb. 1 óra szokott lenni) , amikor már majdnem kész, akkor kiveszem, kiborítom, hogy a formában lévő oldalak is színt kapjanak és így sütöm még tovább 10-15 percig.

A tésztába vagy a kenyérbe bátran lehet tenni magvakat is, én eddig lenmaggal próbálkoztam és nagyon finom lett. :)

Hajfestés

Évek óta, most először lett kellő bátorságom - vagy inkább elkeseredésem -, hogy ecsetet meg festéket ragadjak és magamnak oldjam meg a hajfestést.
Előrelátóan bevonultam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, aztán nekiestem. (Jelzem a családom is rutinos, mert a közelembe sem jöttek ez idő alatt...;) ) Nem pepecseltem igazából sokat az ecsettel, hanem a kesztyűvel masszíroztam a fejemre a festéket és tulajdonképpen bevált.  Gyorsabban és könnyebben, mint mikor ecsettel mások festették nekem, igaz festék több ment rá, de első alkalommal elégedett vagyok a teljesítményemmel.
Az tény, hogy a hajfestés vége fele, mikor már csak arra vártam, hogy lejárjon a festék hatóideje, akkor úgy néztem ki, mint aki a Mortal Kombat végjátékában van, vagy legalábbis mint az utcai harcok - okkal - koronázatlan királynője. : ) Tehát ne szépítsük, nem csak a hajamon volt festék, hanem gyakorlatilag mindenhol. Szép vörös festék. Nem pánikoltam, éljen az olaj alapú hajfesték, szerencsére, mindenhonnan könnyedén lejön.

A végeredmény, pedig magáért beszél: nem lett foltos a hajam sehol, a töveket is szépen befogta.
Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy már olyan 10 hónapja használom ezt a hajfestéket, mégis hogy lehet, hogy a mostani árnyalat már legalább a negyedik?

Korhatáros gyerekvers

A héten, a zeneküldős játék kapcsán megint sikerült rábukkannom Harcsa Veronikára, akinek a zenéjét szimplán csak zseniálisnak tartom. Ő azon kevesek közé tartozik, akik élőben képesek ugyanazt vagy még jobbat is produkálni, mint felvételen. Életem legkedvesebb koncertélménye az övé volt néhány évvel ezelőtt.

Jó néhány ismert költő versét is megzenésítette, így bukkantam rá Nemes Nagy Ágnes- A szomj c. versére. Inkább a prózákat szeretem, sosem ugráltam különösebben a versekért, lehet innen is volt a téves benyomásom, hogy Nemes Nagy Ágnes 'csak' gyermekverseket írt. Így érthető módon eléggé meglepett az, amit kaptam.
Aki nem ismerné, annak itt a vers:

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Szerelem híján, nem kötöm senkihez a verset, csak maga az érzelmi töltete fogott meg, talán ezért is ragadt meg annyira, amennyire. Nem is értem, hogy lehet ennyi érzést ilyen kevés szóban, ilyen kifejezően átadni?! Ez vajon miért nem volt benne a gimnáziumi irodalmi szöveggyűjteményünkben? ;)