2015. január 3., szombat

Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray

"Because to influence a person is to give him one's own soul. He does not think his natural thoughts, or burn with his natural passions. His virtues are not real to him. His sins, if there are such things as sins, are borrowed. He becomes an echo of some one else's music, an actor of a part that has not been written for him. The aim of life is self-development. To realize one's nature perfectly -- that is what each of us is here for. People are afraid of themselves, nowadays. They have forgotten the highest of all duties, the duty that one owes to oneself. Of course they are charitable. They feed the hungry, and clothe the beggar. But their own souls starve, and are naked. Courage has gone out of our race. Perhaps we never really had it. The terror of society, which is the basis of morals, the terror of God, which is the secret of religion -- these are the two things that govern us.”
(Page 16)

Grízes tészta, nem meglepő módon: mentesen

Tésztás, édes időszakot élek a napokban. Ma rákívántam a grízes tésztára, kicsit utánanéztem neten ki mit használ búzadara helyett és többségében mentes zsemlemorzsát ill. különböző darákat (rizs, kukorica) írtak.
Én Pasta D'oro spagetti tésztát használtam, ill. a Mester Család glutén-, tej-,tojás-,szója-, laktóz- és cukormentes zsemlemorzsáját.

Nyilván mindenből annyit, amennyit szeretnénk enni. Én kb. 150 gramm tésztához, használtam 3 EK zsemlemorzsát. Az elkészítés, pedig a hagyományos módon történt: olajon megpirítottam a morzsát, adtam hozzá kevéske vizet, majd a kifőtt tésztával összekevertem.
Házi meggylekvárral isteni. ˇˇ

2015. január 1., csütörtök

2015

Új év, új remények. Ez baromság.

Láttatok már hagyományos szőlőprést működés közben? Beletöltöd a leszedett fürtöket, majd odaállítasz egy erős embert, aki elkezdi húzni a kart. Minden húzással egyre több szőlőszem préselődik szét, az értékes nedű és a sallang törköly szétválik, a prés pedig fokozatosan ürül.

Azt gondolom, hogy az életünk is így valahogy működik. A húzásokat a présen betudhatjuk az éveinknek és ha jól éltük az életünket, akkor valami értékes is marad utánunk. (Persze a törkölyből is lehet pálinkát csinálni, de annál kevés undorítóbb dolog van. Just sayin') A présnél nem az számít, mennyit rántasz rajta, hanem, hogy milyen ütemesen és mekkora erővel húzod. Ez az életre is több, mint igaz. Számolgathatod hol tartasz, közben meg észre sem veszed, hogy az életed prése üresen halad. Mégis ragaszkodunk a korunkhoz, és a naptári évekhez. Miért? Mert ettől lesz a halandó létünk kézzel fogható. A sok terv, újévi fogadalmak és minden, amit tervezünk így kap keretet. Azt gondoljuk az idő változtat majd az életünkön. Ez pedig hatalmas ostobaság. Persze, jó dolog néha megállni és szemlélődni mit értünk el, vagy szembesülni a hibáinkkal, de valahol érdemes lenne tisztáznunk magunkkal, hogy nem ez számít, hanem a tetteink.

Tudjátok mit tettem az elmúlt évemben? Dolgoztam, tanultam, szórakoztam, de legfőképpen küzdöttem magamért.
Tudjátok mit NEM csináltam az elmúlt évemben? Éreztem.
Ez nemrégiben tudatosult bennem. Nyitottabb vagyok az emberek felé, de tényleg közel nem engedtem magamhoz senkit. Üresnek érzem a lelkem és ez ijesztő. Ez valahogy úgy működik nálam, hogy kinyitok egy ablakot, várom hogy beszálljon egy csicsergő madárka, de mielőtt beröppenhetne rájövök, hogy a madarak nem aranyosak, csipkednek és vírusokat terjesztenek, így hát rávágom az ablakot. A madár koppan, én meg sajnálkozok.
Ezen fogok változtatni, de ez sem újévi fogadalom, csak terv. Ha már itt vagyok, tervekből meg elképzelésekből akad bőven, szóval lesz mit tennem továbbra is.

Császármorzsa, mentesen, finoman

Kiskorom kedvence, felénk az ősök omgriecnek/ongriecnek hívják.

Egy apró, de tényleg csak parányi gondom volt ezzel az étellel, már akkor is, amikor még ehettem a hagyományos verzióját: sosem esett szét. Leégett, mindent csinált, de még köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a tányéromon szerettem volna látni.

Mondanám, hogy a mentes verzióhoz bevetettem minden tudásom és szakvideók hosszas bújása után mertem csak serpenyőt és fakanalat ragadni, de nem így történt.
Tudniillik, szoktam kísérletezni ételekkel. Összeütöm, ami jónak tűnik, aztán kiderült, hogy megeszem-e vagy sem. Egy ilyen lázas kreatívkodás végeredményeként sikerült császármorzsát készítenem.

Hozzávalók:
1 főre
Mindent csak érzéssel.

- 2 tojás
- rizsliszt (kevesebbet)
- rizs dara (többet)
- cukor
- olaj
- víz (nagyon keveset)
- (opcionálisan) kókuszreszelék

Elkészítés:
A hozzávalókat belekeverem egy edénybe és mindenből érzésre, annyit, hogy egy iszonyatosan, de tényleg nagyon sűrű tészta kerekedjen belőle. Még egy kis olajat külön, edényben is felhevítek, majd ebbe teszem a "tésztámat". Folyamatos kevergetés mellett néhány percen belül könnyen szétesik.

Tipp:
Gyümölcsökkel és lekvárral a legjobb fogyasztani.

2014. december 27., szombat

Charlie Chaplin: The Kid

Eljött ez a pillanat is: megnéztem életem első némafilmjét.

Már évek óta terveztem, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Jobban tetszett, mint vártam. Én azért erőteljesen ahhoz a generációhoz tartozom, akik már az éjszakai műsorszünetekre is alig emlékeznek, nemhogy egy olyan világra, amikor csak moziban láthattak filmet az emberek. Nyilván ezért is fogott meg ez a film, na meg azért, mert manapság minden a szenzációhajhászásról szól, ritka az, hogy egy filmnek legyen mondanivalója... nemhogy értéket is képviseljen.
Bár így belegondolva, véletlen ugyan, de egy leheletnyit bátrabban vágtam bele a némafilmezésbe, mint terveztem. Chaplin egyértelmű volt kezdésnek, de nem néztem utána a filmnek. Az első szimpatikus videó volt, ami szembejött youtube-on Chaplintől.Tény, hogy feltűnt a hossza, hiszen úgy tudtam, inkább rövidek voltak a némafilmek, na de kérem, 2014 utolsó pár napjában senki nem retten meg egy 107 perces filmtől. 
Ha esetleg nem csak az én tudásom lenne hiányos ezen a téren, akkor itt utánaolvashattok.

Chaplin egy kedves, "hitlerbajuszos" pingvinre emlékeztet, aki nem mellesleg egy briliáns koponya. Mellette viszont mindenképp fontosnak érzem kiemelni az akkor 6 éves Jackie Coogant, aki később elég szép karriert futott be. Számomra meglepő volt, hogy 6 évesen milyen tehetségesen játszotta a szerepét. Emellett, pedig nagyon édes kisgyerek volt, kifinomult mimikával.

2014. december 7., vasárnap

Grey's Anatomy S.10.Ep. 17.

"Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way? All it takes is one person, one patient, one moment to change your life forever. It can change your perspective, color your thinking. One moment that forces you to re-evaluate everything you think you know. Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way?"