!

John Lewis Christmas Advert 2014

Nem tudok betelni vele! :3 Krónikus pingvinmániában szenvedek, ez köztudott, de ez különösen édesre sikeredett.

Hűsítő, hidratáló testápoló

Ajándékot készítettem két barátnőmnek születésnapjukra. :)

Alapvetően Dóri miatt találtam meg, ugyanis ő készített nekem olyan tortát, amit megehetek a szülinapomra és gondoltam jó lenne, olyat találni, aminek ő nagyon örülne. Dóri, pedig a természetes alapanyagokból készült (nem csak) kozmetikumok híve, így kutakodtam kicsit az interneten.

Mivel elég sok aloe veránk van itthon, így mindenképp olyat szerettem volna találni, amiben szerepel alapanyagként, hiszen sok helyen olvasni a jótékony hatásairól. Így találtam meg itt, azt a testápoló receptet, amit végül is megcsináltam. Mikor megláttam, hogy mentás/eukaliptuszos illó kell bele, akkor már tudtam, hogy Zsófinak is ideális lenne egy ilyen krém, így annyit csináltam, hogy két kis adagra elég legyen.

Hozzávalók:

•    fél bögre (2,5 dl=1 bögre) aloe vera gél
•  fél bögre kókuszzsír
•   negyed bögre reszelt méhviasz
•  illóolaj (mentát írtak, de 100-os tisztaságúból csak eukaliptusz volt itthon)

Elkészítés:

Aloe vera gél:
Lehet készen is kapni boltban, de friss aloe verát használtam hozzá. Youtube-on vannak tutorialok arról, hogyan kell elkészíteni. Egyszerű egyébként, csak pepecselős.  Nagyobb leveleket kell levágni a növényről, majd ezekről levágni a „szúrós” széleket,  eltávolítani a zöld héj jelentős részét. Belül az átlátszó anyag lesz maga a gél, csak össze kell törni habverővel, vagy mixerrel.

Ha kész a gél, akkor nekieshetünk a krém elkészítésének.

Egy edényben tűzre tesszük a kókuszzsírt és a méhviaszt, alacsony hőfokon melegítjük, amíg teljesen fel nem olvad mindkettő, majd levesszük a tűzről és hozzáadjuk az aloe vera gélt és az illóolajat és habverővel kevergetjük egy darabig.

Nem kell megijedni, ennél a fázisnál még teljesen híg az egész „krém”. Ahogy elkezd hűlni, úgy sűrűsödik be, ezért még egy darabig kevergetni kell.

Ezután üvegekbe tölteni és használható.

Az oldalon, ahol találtam azt írták, hogy 3-4 hétig melegben is eláll, de ha hosszabb ideig szeretnénk tartani, akkor hűthető/fagyasztható.

Márai Sándor: A boldogságról (Füveskönyv)

"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

Csokikrémes

Habos-babos finomság, nekem is.
Felénk még van olyan, hogy Búcsú. Zsibvásárral, körhintával és mulatós zenével. Mivel itthon is töltöttem a hétvégét anyukám ismét meglepetéssel készült és megcsinálta az egyik régi kedvenc süteményemet mentes verzióban. Mondanom sem kell, hogy isteni lett! ;-)

Recept:
Piskóta:
- 10 tojásból (10 sárgája és 10 fehérje, utóbbi felverve)
- 10 kanál cukor
- 4 kanál rizsliszt
- 4 kanál kukoricaliszt
- 3 kanál kakaópor
- 1 cs. vaníliacukor
- 1 cs. sütőpor

Elkészítés:
Tojássárgáját kikeverni cukorral, vaníliacukorral, sütőporral, lisztekkel majd óvatosan hozzáadni a felvert fehérjét és a kakaót.

Két egyenlő részben, tűpróbáig sütni.
20 perc (első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőt)
170 celsius fok

Krém:
- 5 tojás sárgája
- 4 dl rizstej
- 30 dkg cukor
- 10 dkg rizsliszt
- 3 kanál kakaó
(- 2 csomag margarin
- 10 dkg porcukor)

Elkészítés:
A nem zárójeles hozzávalókat összekeverni. Nagyon óvatosan, állandó keverés közben felfőzni, hozzáadni egy kávéskanál fahéjat és ízlés szerint rumaromát és egy csomag vaníliacukrot. Ha sűrű, hideg helyen le kell hűteni.
A 2 csomag margarint a 10 dkg porcukorral habosra keverni és hozzáadni a csokikrémhez.Gőz felett a maradék 5 tojásfehérjét felverni 10 kanál porcukorral. Akkor jó, ha fényes és megkeményedik.

Végstádium:
Piskóta, krém, piskóta és a tetejére a tojáshab, majd a legtetejét megszórni szitált, cukros kakaóporral.

Célszerű hűtőben tárolni! Bár nálunk mondjuk a fele elfogyott, mire egyáltalán hűtőbe került. 


Kaptok képet is, hozzá, bár már előre látom, hogyha anyu meglátja ezt, frászt fog kapni! xD Ugyanis ez a süti istenien néz ki tömbben, finoman megvágva.(Arról tulajdonképpen nem sikerült képet lőnöm.) Mivel én mindig ki vagyok éhezve süteményekre, így egyből nagykéssel álltam neki vágni és - nem túl finoman - ráhelyeztem a tányérra.
Omnomnom. :3

Klein und Wagner

Sikerült lebetegednem, így kihagyom a hetet és pihenek. Nyilván, amennyire tudok készülök közben, így jött, hogy az egyetlen szabadon választható kurzusomhoz olvasok.

»Ich weiß nicht «, sagte Klein. »Ich bin nicht mit bestimmten Absichten gekommen. Ich liebe Sie, seit gestern, aber wir brauchen ja nicht darüber zu sprechen.«

(Hermann Hesse: Klein und Wagner)

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. 
Amikor American Horror Story-t nézel és Klein und Wagnert olvasol, lényegében párhuzamosan, akkor be kell látni, hogy kapsz egy elég torz világképet. Mindkettőben ez a nonstop gyilkolni akarás...szörnyű. Mégis nézem/olvasom, szóval talán nem kellene panaszkodnom...

Breaking News! Change is coming... or is it already here?

Pörgök és lecsillapodok. Valahogy így telnek a napjaim, heteim, sőt már hónapjaim. Eddig mindig arról írtam, hogy mennyi mindenben haladok és most értem el oda, hogy látom azt is, hogy ezzel párhuzamosan komolyan lezártam fejezeteket az életemben.
Elengedtem néhány olyan embert, akit nem gondoltam volna, hogy el fogok, de elfogyott az energiám miközben indokolatlanul ütköztem újabb és újabb falakba. Mikor azt érzem, hogy számomra fontos emberek nem tudják értékelni azt aki vagyok és akire büszke vagyok, akkor be kell látnom, hogy nincs már mihez ragaszkodni, mert csak magamnak ártok. Már megvan az energiám, hogy ne kínozzam magam másokért. Kicsit keserédes érzés.
Egyébként, hol a határa az egészséges önzésnek? Mert én túlléptem azon, amit korábban határnak gondoltam és meglepően jól érzem magam ettől. Természetes, hogy a családom és az őszinte, szoros barátságaim továbbra is prioritást élveznek, ők nem kérnek tőlem olyat, amivel ártani akarnának nekem és amiben tudok, segítek nekik, kiállok értük és mellettük, ezen nem változott semmi és nem hiszem, hogy bármi tudna ezen változtatni(leszámítva a zombiapokalipszist, de a zombiapokaliszisek már csak ilyenek...).
Akik azonban ezen a képzeletbeli dobozon kívül esnek, azok - egyszerűen megmondva - így jártak. Megteszem azt, amiről a nagy könyvek mesélnek és ÉN állok az első helyen. Lehetne érte bűntudatom, de miért legyen? Ez nem arról szól, hogy másoknak tudatosan és szándékosan ártok. Nem élvezem és nem keresem, hogy hol tehetnék keresztebe másoknak. Viszont, ha tudom nekem mi kell és miért, akkor mások kedvéért nem mondok le róla. Ha falnak megyek, a saját kedvemért törtem be a fejem és ez fontos szempont, még ha nevetségesnek is tűnhet első olvasatra. Mindez, pedig nem egy elhatározás, hanem észrevétel. Ilyen szempontból elfigyelgetem már a saját életemet egy ideje és most jutottam el a tudatos kimondás fázisáig. Rosszabb ember lennék ettől? Nem hiszem, ha pedig mégis, akkor kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam: nem is érdekel. Mindenki magáért tud elsősorban tenni és önmagával tölti a legtöbb idejét.

A nagyon nagy változásokat, jobban mondva azok "manifesztálódását", azt hiszem a mesterképzés megkezdése hozta meg. Elkezdtem a képzést és sejtettem, hogy tetszeni fog, elvégre nem véletlen jelentkeztem ide, de álmomban nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom szinte minden percét. Rengeteg munkám és energiám van benne, de elememben vagyok, helyben vagyok. Hajtok, mert a lehető legjobb és legtöbb megszerezhető tudással akarok innen kikerülni. Apropo, komolyan nekikezdtem a harmadik idegennyelvemnek is.
Azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít, sokáig hülyeségnek tartottam, most azt látom, hogy ez is igaz. :) Több dolgot viszek párhuzamosan, mint előtte bármikor és jut időm szórakozásra is. Időnként kicsit lemerül az elem, akkor pedig pihenni kell, de az sem okoz gondot.

Ami, pedig apróságnak tűnhet, de akik ismernek tudják, hogy nálam ez mégsem az: az eső már nem a legjobb barátom. Évekig élveztem, ha ömlött az eső, akár napokig is, egy ideje már ez is elpárolgóban van. A viharokat továbbra is szeretem, az eső kopogását egyenesen élvezem, de a szürke ég már nem derít mosolyra. A kellemes, enyhe napsütés annál inkább.



A képen egy olyan hely látható, ahol az ember fel tud töltődni, múlt héten barátokkal időztünk el néhány órát a szabadban.