Elnézve a dátumot. Huh, hát elég régen nem éreztem
késztetést arra, hogy bármit közzétegyek itt.
Igazából nem is nagyon volt olyan, amiről szívesen írtam volna.
Az étkezésem változatlan és nagyszabású, új szárnypróbálgatásokra a konyhában nem
volt sem időm, sem energiám, így nincsenek új receptjeim sem.
Az érzelmi életem komoly hullámvölgyeket él, de nem vagyok
emiatt kétségbeesve, tudniillik nem hagyok magamnak időt rá. Tudom, hogy ez
struccpolitika, de a túlélésre gyúrok jelenleg, arra pedig több mint ideális ez
is. Tanulok és dolgozom és persze mindent sokkal komolyabban veszek, mint azt
talán kellene, de a bőrömből nem tudok kibújni, sajnos.
Ígérem, ha egyszer felszusszanok visszatérek ide is.
Takaréklángon égek mostanában és ez nagyon nem tetszik nekem. Alapvetően semmi okom nincs panaszra, hiszen jó helyen vagyok, jó emberek között, de valahogy mégsem kerek a világom.
Volt egy diétahibám, két hétig elég rosszul voltam, mire rájöttem mi okozhatja. Nyilván ez is rájátszik a hangulatomra, hiszen regenerálódnia kell a szervezetemnek is, de előtte sem volt minden rendben.
A nap jelentős részében fáradt vagyok és tompa. Mint egy haldokló 40-es izzó. A társasági igényem is megcsappant, ha így haladok, belekezdhetek lassan a nyugdíjazásomba is. Elszomorító.
Valamit komolyan ki kell találnom, hogy a változás csodás ösvényére lépjek és rendbe szedjem magam, mert nem akarok én lenni a "borongós lány". Nem tennék jót vele magamnak. Már most sem jó, hogy nem fog kellőképpen az agyam.
Tedd a szívedre a kezed és higgy az agyadnak, hogy jó döntést hoztál.
Csatakiáltás.
Túlélés.
Sóhajtás.
Rengeteg inger ért az elmúlt hetekben. Sikerült belecsöppennem néhány olyan beszélgetésbe, amik kicsit megráztak és elgondolkodtattak.
Ha ma felteszem magamnak a kérdést, hogy hol látom magam 5 év múlva, akkor nem tudok rá válaszolni. Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.
Minden kicsit kuszának tűnik.
Léteznek egyáltalán jó döntések? Vagy szimplán csak idomulunk és próbálunk a lehető legkevesebb kárral törcögni az életben?
Nem ártana kicsit kevésbé félni.
Ezek az érzelmi falak baromira feleslegesek. Nem visznek sehova. Ideje lesz lerombolnom őket. Vannak még jó emberek a világban, adni kell nekik egy esélyt, meg magamnak is.
Nyílnak a hóvirágok. Igazán feldobná a napomat, ha valaki csenne nekem egyet. :)
Dear you, Whoever you are, However you got here This is exactly where you are supposed to be. This moment has waited its whole life for you. This moment is your lover and you are a soldier, Come home baby, it’s over You don’t need to suffer any more.
Dear you, This moment is a surprise party, You are both hiding in the dark and walking through the door, This moment is a hallelujah. This moment is your permission slip To finally open that love letter You’ve been hiding from yourself, The one you wrote when you were little, When you still danced like a sparkler at dusk, Do you remember the moment you realized They were watching? When you became ashamed Of how much light you were holding? When you first learned how to unlove yourself?
Dear you, The word ‘today’ means ‘amen’ in every language. Today we made it, Today I’m gonna love you, Today the box cutter will rust in the garbage, Today the noose will forget how to hold you, Today- Today-
Dear you - and I have always meant you, Nothing would be the same if you did not exist. You, who were once as small as a bouquet, Who could sleep in the laps of strangers, Nothing would be the same if you did not exist. You, whose voice is someone’s favorite voice, Someone’s favorite face to wake up to, Nothing would be the same if you did not exist.
You, the teacher, the starter’s gun, The lantern in the night who offers not a way home But the courage to travel farther into the dark. You, the lover who worships the taste of her body, Who is the largest tree ring in his heart, Who does not let fear ration your love.
You, the friend, The sacred chorus of ‘how can I help?’. You, who have felt more numb than holy, More cracked than mosaic, Who has known the tiles of a bathroom by heart, Who has forgotten what makes you worth it. You, the forgiven, The forgiver, Who belongs right here in this moment.
You, this clump of cells, This happy explosion that happened to start breathing. By the grace of whatever is up there, You got here, You made it this whole way. Through the nights that swallowed you whole, The mornings that arrived in pieces. The scabs, The gravel, The doubt, The hurt- The hurt- The hurt is over, Today you made it- You made it- You made it Here.
