Charlie Chaplin: The Kid

Eljött ez a pillanat is: megnéztem életem első némafilmjét.

Már évek óta terveztem, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Jobban tetszett, mint vártam. Én azért erőteljesen ahhoz a generációhoz tartozom, akik már az éjszakai műsorszünetekre is alig emlékeznek, nemhogy egy olyan világra, amikor csak moziban láthattak filmet az emberek. Nyilván ezért is fogott meg ez a film, na meg azért, mert manapság minden a szenzációhajhászásról szól, ritka az, hogy egy filmnek legyen mondanivalója... nemhogy értéket is képviseljen.
Bár így belegondolva, véletlen ugyan, de egy leheletnyit bátrabban vágtam bele a némafilmezésbe, mint terveztem. Chaplin egyértelmű volt kezdésnek, de nem néztem utána a filmnek. Az első szimpatikus videó volt, ami szembejött youtube-on Chaplintől.Tény, hogy feltűnt a hossza, hiszen úgy tudtam, inkább rövidek voltak a némafilmek, na de kérem, 2014 utolsó pár napjában senki nem retten meg egy 107 perces filmtől. 
Ha esetleg nem csak az én tudásom lenne hiányos ezen a téren, akkor itt utánaolvashattok.

Chaplin egy kedves, "hitlerbajuszos" pingvinre emlékeztet, aki nem mellesleg egy briliáns koponya. Mellette viszont mindenképp fontosnak érzem kiemelni az akkor 6 éves Jackie Coogant, aki később elég szép karriert futott be. Számomra meglepő volt, hogy 6 évesen milyen tehetségesen játszotta a szerepét. Emellett, pedig nagyon édes kisgyerek volt, kifinomult mimikával.

Békés, boldog karácsonyt kívánok!

Grey's Anatomy S.10.Ep. 17.

"Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way? All it takes is one person, one patient, one moment to change your life forever. It can change your perspective, color your thinking. One moment that forces you to re-evaluate everything you think you know. Do you know who you are? Do you know what’s happened to you? Do you want to live this way?" 

!

John Lewis Christmas Advert 2014

Nem tudok betelni vele! :3 Krónikus pingvinmániában szenvedek, ez köztudott, de ez különösen édesre sikeredett.

Hűsítő, hidratáló testápoló

Ajándékot készítettem két barátnőmnek születésnapjukra. :)

Alapvetően Dóri miatt találtam meg, ugyanis ő készített nekem olyan tortát, amit megehetek a szülinapomra és gondoltam jó lenne, olyat találni, aminek ő nagyon örülne. Dóri, pedig a természetes alapanyagokból készült (nem csak) kozmetikumok híve, így kutakodtam kicsit az interneten.

Mivel elég sok aloe veránk van itthon, így mindenképp olyat szerettem volna találni, amiben szerepel alapanyagként, hiszen sok helyen olvasni a jótékony hatásairól. Így találtam meg itt, azt a testápoló receptet, amit végül is megcsináltam. Mikor megláttam, hogy mentás/eukaliptuszos illó kell bele, akkor már tudtam, hogy Zsófinak is ideális lenne egy ilyen krém, így annyit csináltam, hogy két kis adagra elég legyen.

Hozzávalók:

•    fél bögre (2,5 dl=1 bögre) aloe vera gél
•  fél bögre kókuszzsír
•   negyed bögre reszelt méhviasz
•  illóolaj (mentát írtak, de 100-os tisztaságúból csak eukaliptusz volt itthon)

Elkészítés:

Aloe vera gél:
Lehet készen is kapni boltban, de friss aloe verát használtam hozzá. Youtube-on vannak tutorialok arról, hogyan kell elkészíteni. Egyszerű egyébként, csak pepecselős.  Nagyobb leveleket kell levágni a növényről, majd ezekről levágni a „szúrós” széleket,  eltávolítani a zöld héj jelentős részét. Belül az átlátszó anyag lesz maga a gél, csak össze kell törni habverővel, vagy mixerrel.

Ha kész a gél, akkor nekieshetünk a krém elkészítésének.

Egy edényben tűzre tesszük a kókuszzsírt és a méhviaszt, alacsony hőfokon melegítjük, amíg teljesen fel nem olvad mindkettő, majd levesszük a tűzről és hozzáadjuk az aloe vera gélt és az illóolajat és habverővel kevergetjük egy darabig.

Nem kell megijedni, ennél a fázisnál még teljesen híg az egész „krém”. Ahogy elkezd hűlni, úgy sűrűsödik be, ezért még egy darabig kevergetni kell.

Ezután üvegekbe tölteni és használható.

Az oldalon, ahol találtam azt írták, hogy 3-4 hétig melegben is eláll, de ha hosszabb ideig szeretnénk tartani, akkor hűthető/fagyasztható.

Márai Sándor: A boldogságról (Füveskönyv)

"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."