Quinoa - első próba

Miért együk?

Nagyon részletesen utánaolvashattok itt.
A lényeget, viszont, a fenti oldalról kimásolom ide is, aztán meg leírom az első receptet, amit meg is csináltam.

1. "A quinoa az egyik legtöbb ásványi anyagot és tápanyagot tartalmazó, legtáplálóbb gabona, nem hiába tartották az inkák a „Magok Anyjának”. Rengeteg fontos vitamint tartalmaz: B-vitaminokat (B1, B2, B3), C-, E-vitamint és ß–karotint. (Ez utóbbi három fontos antioxidáns, tehát jelentősen hozzájárul a káros szabad gyökök hatástalanításához, ezért sportolók számára különösen ajánlható, valamint a daganatmegelőző étrendnek is hasznos összetevője is lehet.) Az ásványi anyagok közül különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, vasban, káliumban, illetve foszforban és cinket is tartalmaz. Ezzel a magas ásványi anyag tartalmával jó pár gabonafélét túlszárnyal (búza, árpa, zab, rizs).
2. Lassan lebomló szénhidrátforrás, sok rosttal. Cukorbetegek, székrekedéssel küzdők, fogyókúrázók, kismamák, idősek számára is javasolható. Méregtelenítő kúrák nagyszerű alkotóeleme lehet, ha belevágsz a májméregtelenítő kúrába ne felejts el beszerezni egy adagot!
3. Minden esszenciális aminosavat tartalmaz. Igen figyelemreméltó a lizin, cisztin és metionin tartalma. Fehérjetartalma 13,3-15,2%. Összehasonlításul a rizs fehérjetartalma 7,4 %, a búzáé pedig 11,7 %. Vegetáriánusoknak, vegánoknak különösen ajánlott, bátran helyettesíthetőek vele az állati fehérjék.
4. Gluténmentes, ezért lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
5. Lúgosító hatással is bír, e tekintetben a vadrizshez, az amaránthoz és a csíráztatott magvakhoz hasonló.
6. Zsírtartalma a gabonaféléknél nagyobb, főként telítetlen zsírsavakból tevődik össze."

Jöjjön a recept. :-)
Fűszeres-almás quinoa
Az utóbbi időben jól esik édes dolgokat ennem, így most is ilyen étellel próbálkoztam, bár a Quinoa sósan is fogyasztható.
Hozzávalók:

• 15 dkg quinoa
• 2 alma
• 1 evőkanál mazsola
• 1 rúd vanília
• 1 kávéskanál fahéj 

(Én a mazsolát véletlen kifelejtettem és nem volt itthon vaníliarúd, szóval vaníliacukrot raktam bele).

Elkészítés:
 Vágjuk hosszában ketté a vaníliát, kaparjuk ki a belsejét. Öntsük egy lábasba a quinoát, adjunk hozz 3 dl vizet, a megpucolt és felkockázott almát, a mazsolát, a fahéjat és a vaníliát. Fedjük le, majd lassú tűznél pároljuk 20 percig. Az alma és a mazsola kellemesen édessé teszi ezt a finom és egyszerű, ráadásul egészséges desszertet, tehát cukrozásra nincs szükség.

Észrevételek:
Nos, nem tudom, hogy a mazsola hiánya okozta-e, vagy édesebben eszek, mint aki írta a receptet, de nekem ez így egyáltalán nem lett elég édes. Úgyhogy felturbóztam. Elsőre mézre gondoltam, de aztán elcsábultam és házi baracklekvárt raktam még bele, de így már isteni íze lett.
Talán a tejbegrízre hasonlít leginkább az íze a "megszokott" ételek közül.

Pizza

A közhiedelemmel ellentétben az allergiás diéták nem járnak nagy lemondásokkal. Csak időt és energiát kell fektetni abba, hogy megtaláljuk a kiskapukat. Én legalábbis ezt eddig is így éltem meg. Semmi olyasmi nincs, ami nagyon hiányozna az életemből, csak mert éppen nem ehetem meg. A közérzetem meg kifejezetten javult, mióta tartom a diétámat.

A reklám helye: Mester Család - Gluténmentes Pizzapor
Ennek a 250 grammos kistestvérért vettem és használtam, ami egy tepsi elkészítéshez elég. Nagyon finom lesz a tészta! A zacskón található leírás, úgyhogy én itt nem is részletezném.
Javaslatnék annyit fűznék hozzá, hogy az előírtnál kicsit kevesebb vizet érdemes használni, és aki sósan eszik, az tehet még hozzá egy keveset.

Na, de nekem ugye itt még nem áll meg a kaland, hiszen azért az emberek jelentős része sajttal eszi a pizzáját. A sajt, pedig megakadályozza, hogy a többi feltét megégjen rajta. Így muszáj valamivel pótolni, ezért házi pizzaszósszal a tetejét is jócskán meg szoktam öntözni. Némiképp tocsog a végére a pizza, de egyébként, ízre isteni, még ha a látvány nem is annyira magával ragadó. ;)

Arcradír - avagy a kávé mindenhogy jó!

Az arcbőrömmel eléggé küszködök egy ideje. Foltokban kiszárad és az elhalt rétegeket alig tudtam eddig leszedni az arcomról. Amikor sikerült, akkor a nap hátralevő részében vörös volt az egész fejem.

Ma kipróbáltam egy az internet bugyraiban talált házi arcradírt.

Mi is kell hozzá?

• kávézacc (én annyit használtam fel, ami épp a 4 adagos kávéfőzőből termelődött, bár ez kicsit sok volt)
• méz (kevés, mondjuk egy jó teáskanállal)
• kamillafőzet (kisebb bögrényi)
• tej (löttyintettem egyet belőle)

Ezeket szépen összekevertem és felkentem vastagon az arcomra, majd néhány percig beledörzsöltem. Utána bő vízzel lemostam.

Nagyon szépen levitte az elhalt hámsejteket és kellemesen puha lett tőle az arcbőröm. :)

Azt hiszem maradok a jövőben is ennél a módszernél és bátran tudom ajánlani.

Köles, az új barátom

Ma a boltban nézelődve észrevettem, hogy lehet kapni kölest. Már egy ideje merengtem rajta, mert sok receptben láttam és lehet édesen is meg sósan is fogyasztani, úgyhogy rászántam magam és vettem egy fél kg-s zacsival.

Édesre fájt a fogam, úgyhogy a mai desszertemnek szántam. A kölest nagy vonalakban úgy kell megfőzni, mint a rizst, csak most, az édes irányvonal miatt, nem sóztam a vizet.  Kb. 20 percig főztem kis fokozaton és kész is.
Ezután jól megcsorgattam mézzel és raktam rá szilvabefőttet. Egyszerűen isteni!

Fényképet inkább nem csináltam, mert a látvány nem kifejezetten ínycsiklandó. ;)

Diane Broeckhoven: Ein Tag mit Herrn Jules

Herzzerreißend intim.

Történt már veletek, hogy pont akkor hullott a lábatok elé egy hópihe, mikor a télre gondoltatok? Valahogy így vagyok ezzel a könyvvel most.

A történet röviden:

Herrn Jules és Alice egy idős házaspár, megszokott napi rutinnal és csipkelődéssel. A történet reggele úgy indul, mint minden nap. Alice a kávé illatára ébred, amit reggelente a férje készít el, majd kibújik az ágyból és nekilát a reggeli rutinnak. Hamarosan észreveszi, hogy a férje éppen csak percekkel korábban távozott az élők sorából. Tudja, hogy hívnia kellene a fiát és az orvost, intézni a temetést, de képtelen rá. Nem is igen tudja felfogni, hogy az utolsó olyan reggelét éli, amikor a férje kávéját ihatja. Tompán, szinte fel sem fogva az eseményeket úgy dönt, hogy ezt a napot még együtt töltik, hiszen rengeteg mondanivalója van Jules-nek. Napközben, aztán megjelenik David, az autista „szomszéd” fiú is, akivel Jules minden nap pontban 10-kor sakkozik. David aztán édesanyja gondjai miatt, a nap jelentős részét az idős házaspár otthonában tölti. Tudja, hogy Jules halott, furamód megható, ahogy ennek fényében úgy búcsúzik tőle, hogy engedi nyerni a játszmában – amit tulajdonképpen persze már egyedül játszik. Akaratlanul is segít Alice-nek a jelenlétével. A nő mély őszinteséggel mesél el olyan dolgokat a halott férjének, amik évtizedekig nyomasztották, vagy hoz fel olyan elfeledettnek hitt emlékeket, amik megmelengetik a szívét. Szívbemarkoló búcsú egy olyan embertől, akivel 50 évet töltött együtt.

Bármennyire is életidegennek, sőt elsőre talán betegesnek is tűnik az egész helyzet, érdemes elolvasni, mert az írónő oly módon tálalja a történetet, hogy az utolsó oldalon már azt kívánod, hogy mindenkinek adasson meg ez a fajta búcsú és szeretet.

A regény hangulata megrendítően bensőséges, mindezt úgy, hogy mellőzi az összes elképzelhető klisét. A húszas éveim elején járva, nem is igazán tudom teljességgel átélni mindazt, amivel ez 92 oldal megajándékozta az estémet.
Sikerült nagyon a saját életemre levetítenem a történetet, úgy hogy talán a lehető legmesszebb áll a kettő egymástól, hogy ez a jó könyv ismérvét takarja-e vagy az én túl élénk belső világomat, azt nem tisztem megítélni.
Kicsit beleillik a célkitűzésembe, mely szerint, igyekszem nem haraggal gondolni azokra az emberekre, akik összetörtek és bántottak. Nem azért mert annyira nagylelkű lennék, hanem mert ez engem emészt, nem azt, aki okozta. Meg kellett bocsátanom magamnak is, hogy nem álltam ki magamért, mikor senki nem volt, aki kiálljon értem. Hagytam, hogy lassan, apránként összetörjenek, mikor felállhattam volna, hogy elsétáljak…de az ember mindig utólag bölcs. Legalább tanultam belőle! Azt mindenképp, hogy hű maradjak a céljaimhoz, az álmaimhoz és sose tévesszem szem elől a saját értékeimet, bárki, bármit tesz vagy mond, még ha ez első olvasatra talán nagyképűen is hangzik. Az élet keserű fintora, hogy megbocsátottam annak, aki a legjobban bántott, aztán már teljesen más körülmények között, de újra pofára ejtett. Ebből aztán megint okultam, hogy van, amikor eljön az a pillanat, hogy már nincs értelme energiát fektetni abba, hogy olyan almát fényesítsünk, ami belül úgyis rohadt. Amint a nagy munka elvégeztével, jóízűen beleharapnál, úgyis rájössz.

Hálás vagyok ennek a könyvnek, hogy sikerült előcsalnia belőlem ezeket a gondolatokat. Hónapok óta foglalkoztattak már, de sosem tudtam testet adni nekik. Most letisztultnak érzem.

Talán attól különösen szép, hogy azt hiszem, lényegében helyben vagyok. Olyan célok felé tartok, amik motiválnak. Olyan család és barátok vesznek körül, akik meghitté varázsolják az apró örömöket is az életemben. Határozottan és nyílt szívvel tekintek a jövőm felé és akármennyire is bolondság vagy sem, de úgy hiszem minden valahogy okkal történt, és vezetett ide. Így nincs mit bánni, és nincs miért aggódni, „csak” élni kell.

Üvegcsés medál...

Gyönyörűek az olyan medálok, amelyekben virágok vannak. Szerencsémre Dóri szerzett nekem üvegcsét, amivel az első szárnypróbálgatásokat elkezdhettem. Bölcs kémiás barátaim szerint glicerinnel lehet benne legkönnyebben tartósítani a növényt, viszont ezek az üvegcsék nagyon picik voltak és még szezonja sincs a mezei virágoknak - márpedig azok igazán szépek. Így úgy döntöttem, hogy az egyikhez teljesen kész, festett száraz virágot használok, a másikba, pedig levendulás fürdősó és barna cukor került.
A glicerines megoldás sem fog elmaradni, de azt nagyobb üvegcsével és lehetőség szerint parafadugóval szeretném megcsinálni, no meg olyan virágokkal, amiket én gyűjtöttem.
Most viszont ezeknek is nagyon örülök és úgy hiszem használatban is lesznek! :)

Almachips

Aki még nem evett gyümölcsből készült chipseket, az talán el sem tudja képzelni milyen függőséget képesek kiváltani. Így jártam én is a banán- és az almachips-szel. Édesebbek és keményebbek, mint krumpliból készült társaik, de ugyanolyan jól esik ropogtatni őket.

Az ősszel vettünk néhány láda almát, hiszen eláll, vitaminban is gazdag és a környékünkön sokan is foglalkoznak vele, úgyhogy a költséghatékonyság szellemében inkább ezzel próbálkoztam elsőre, mint a banánnal.
Millió egy leírást és receptet találtam hozzá, de egyiket sem szívleltem meg teljesen, vagy talán inkább mindenből egy kicsit... szeretek kísérletezgetni, ebből szokott aztán az a végeredmény születni, hogy átlag harmadik nekifutásra már nagyjából az is kerül az asztalra, amit terveztem. :)

Most fogtam 4 almát. Nem pucoltam meg. Késsel óvatosan vékony szelekre vágtam és utána megmártogattam enyhén cukros, fahéjas, citromos meleg vízben. A karikákat sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a már előmelegített sütőbe (200*C).
Így utólag azt mondanám, hogy 20 percig hagyjuk benn, szedjük ki, forgassuk meg a szeleteket és még 20 percre menjen vissza, mert 30-30-cal akartam, de így néhány szelet elszenesedett a végére.
A végeredmény, pedig így néz ki:

addicted to (t)his voice

Nyilván lehetne bármi tartalmasabb, mint zeneszámokat posztolgatni, de ennek a pasinak a hangjától mindig libabőrös leszek. Eleve rengeteg 30 Seconds To Mars számot hallgatok mostanság, de ez a két feldolgozás, nagyon a fülembe mászott. Szóval hallgassátok Ti is! ;-)

Kifli!... Krumplipüré?... Placsni!

Fellelkesülve Dóri receptjén, ma kifligyártásba kezdtem. A családnak a rendes gluténes-tejes verzióval, magamnak meg persze kreatívan, bár megjegyzem a poszt végére rá fogtok jönni, hogy egyedi felfogásom van a kreativitásról.
Dóriéknál megtaláljátok a sima receptet, én csak a saját féladagos, glutén- és tejmentesemet írom le.

Hozzávalók:

• 20 dkg burgonyaliszt
• 20 dkg kukoricaliszt
• 10 dkg kölesliszt
• 250 ml rizstej
• 1 csapott EK só
• 25 gramm élesztő
• 1 dl olaj
• 1 csapott EK cukor
• 1 tojás + 1 sárgája a kenéshez

Opcionálisan: lenmag, fokhagyma

A rizstej egészében futtatom fel az élesztőt a cukorral, majd a többi hozzávalóval összekeverem, robotgéppel dagasztom és meleg vízbe állítom a kelesztőtálat egy jó órára.

Eddig igazából minden rendben is megy, a stikli itt kezdődik, ugyanis, a gluténmentes lisztekből készült tészták nem állnak úgy össze, mint a gluténesekből készültek. Miután a tésztát kiöntöttem a kelesztőtálból rá kellett jönnöm, hogy ránézésre sárga lágy állagú krumplipürére hasonlító tésztám van. Ergo formázhatatlan, nyújthatatlan. Ízre viszont finom.
Úgyhogy gyerekmódra játszottam vele, addig kenegettem az egyik kezemből a másikba, amíg egy nagyobb kupacra valót nem tudtam a sütőpapírral bélelt tepsibe rakni, úgy, hogy valamelyest össze is álljon. Ebből lett aztán 9. Nem nagyon bíztam abban, hogy ebből lesz még valami, de ez már nem az a pont volt, hogy feladjam. Szóval megszórtam a tetejét lenmaggal, megkenni még nem mertem semmivel.
180 *C-ra beraktam a sütőbe, bő negyed óra után, aztán fogtam a tojássárgáját + 2 EK vizet és némi fokhagymaport, összekevertem és rákentem a placsnikra. Utána még sütöttem 20 percig és a képen látható végeredményt kaptam.
Se ízre, se ránézésre nincs semmi köze a kiflihez, viszont kifejezetten finom és roppant laktató. Kenyérpótlónak is megfelel igazából. :)

Csokicsokicsoki

Harmadik hónapja vagyok/ voltam csokimentes.
Online böngészés után egy fajta csokit találtam, amit megehetnék, annak viszont 1200 Ft táblája (100 gramm). Még nem kóstoltam...

Viszont itthon is meg lehet csinálni. :)

Hozzávalók:
- 100 gramm kakaópor
- 100 gramm margarin (én mindig ligát szoktam használni)
- 100 gramm porcukor
- 1 TK fahéj
- 2 cs. vaníliás cukor

Elkészítés:
A margarint gőz fölött megolvasztjuk, majd belekeverjük a cukrot. Amikor szépen feloldódott benne, akkor levesszük a tűzről és hozzáadjuk a többi összetevőt, elkeverjük és fóliával kibélelt edénybe öntjük.
Ízesíteni lehet mindenfélével (aszalt gyümölcsök, mandula, kókusz stb.)

Elég szabad szellemben álltam neki a csokigyártáshoz, úgyhogy nem figyeltem az arányokra és most inkább csokikrémem van, mint rendes csokim. Adtam neki 24 órát, hogy megkeményedjen, de nem jött össze. :) Az íze viszont isteni! Aszalt eperrel ízesítettem. :)

Házi kenyér, glutén- és tejmentesen

Nem kell szépíteni, az előrecsomagolt, bolti gluténmentes kenyerek borzasztóak. Eleve elég idegen nekem, hogy egy kenyérnek több hónapos legyen a szavatossági ideje, de ehhez aztán még az íze is hozzáadódik... Valahogy nyúlik és száraz, porlik az egész...

Ezek után az élmények után úgy gondoltam, hogy meg kellene próbálkozni ezzel is házilag. Elég sok receptet végignyálaztunk a családommal, de szinte mindhez kész kenyérlisztkeverékeket használtak. (Ettől is óckodom kicsit, nem vagyunk jóban, mármint az adalékanyagok meg én.) Így, pedig úgy adagolom a dolgokat, ahogy jónak látom.

A lisztek bármely normálisabb bioboltban beszerezhetőek.

Hozzávalók:
- 20 dkg barna rizsliszt
- 15 dkg fehér rizsliszt
- 10 dkg hajdinaliszt
- 10dkg burgonyaliszt
- 1 EK kukoricakeményítő
- 1 KK szódabikarbóna
- 2 tojás
- 3 gramm élesztő + 1 EK cukor + víz --> élesztőt ezekkel kelesztem
- 2 EK olaj
- 1 EK só
- Víz (3-4 deci, a lényeg, hogy szépen össze lehessen dagasztani)

Elkészítés:
Összekeverem a hozzávalókat, majd robotgéppel összedagasztom a tésztát. (Persze, lehet kenyérsütő géppel is csinálni, nekem abban sosem kel meg szépen, ezért csinálom másképp.)
Utána kelesztőtálban, meleg vízbe teszem és hagyom, amíg szépen meg nem kell. (Köszi az emlékeztetőt Dóri!) ;)
Papírral bélelt formába teszem és irány a sütő! 220-230 *C-on sütöm, amíg el nem válik szépen (nálam kb. 1 óra szokott lenni) , amikor már majdnem kész, akkor kiveszem, kiborítom, hogy a formában lévő oldalak is színt kapjanak és így sütöm még tovább 10-15 percig.

A tésztába vagy a kenyérbe bátran lehet tenni magvakat is, én eddig lenmaggal próbálkoztam és nagyon finom lett. :)

Hajfestés

Évek óta, most először lett kellő bátorságom - vagy inkább elkeseredésem -, hogy ecsetet meg festéket ragadjak és magamnak oldjam meg a hajfestést.
Előrelátóan bevonultam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, aztán nekiestem. (Jelzem a családom is rutinos, mert a közelembe sem jöttek ez idő alatt...;) ) Nem pepecseltem igazából sokat az ecsettel, hanem a kesztyűvel masszíroztam a fejemre a festéket és tulajdonképpen bevált.  Gyorsabban és könnyebben, mint mikor ecsettel mások festették nekem, igaz festék több ment rá, de első alkalommal elégedett vagyok a teljesítményemmel.
Az tény, hogy a hajfestés vége fele, mikor már csak arra vártam, hogy lejárjon a festék hatóideje, akkor úgy néztem ki, mint aki a Mortal Kombat végjátékában van, vagy legalábbis mint az utcai harcok - okkal - koronázatlan királynője. : ) Tehát ne szépítsük, nem csak a hajamon volt festék, hanem gyakorlatilag mindenhol. Szép vörös festék. Nem pánikoltam, éljen az olaj alapú hajfesték, szerencsére, mindenhonnan könnyedén lejön.

A végeredmény, pedig magáért beszél: nem lett foltos a hajam sehol, a töveket is szépen befogta.
Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy már olyan 10 hónapja használom ezt a hajfestéket, mégis hogy lehet, hogy a mostani árnyalat már legalább a negyedik?

Korhatáros gyerekvers

A héten, a zeneküldős játék kapcsán megint sikerült rábukkannom Harcsa Veronikára, akinek a zenéjét szimplán csak zseniálisnak tartom. Ő azon kevesek közé tartozik, akik élőben képesek ugyanazt vagy még jobbat is produkálni, mint felvételen. Életem legkedvesebb koncertélménye az övé volt néhány évvel ezelőtt.

Jó néhány ismert költő versét is megzenésítette, így bukkantam rá Nemes Nagy Ágnes- A szomj c. versére. Inkább a prózákat szeretem, sosem ugráltam különösebben a versekért, lehet innen is volt a téves benyomásom, hogy Nemes Nagy Ágnes 'csak' gyermekverseket írt. Így érthető módon eléggé meglepett az, amit kaptam.
Aki nem ismerné, annak itt a vers:

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Szerelem híján, nem kötöm senkihez a verset, csak maga az érzelmi töltete fogott meg, talán ezért is ragadt meg annyira, amennyire. Nem is értem, hogy lehet ennyi érzést ilyen kevés szóban, ilyen kifejezően átadni?! Ez vajon miért nem volt benne a gimnáziumi irodalmi szöveggyűjteményünkben? ;)