Békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok a következő 365 napra!
Mert tudjátok, ennek többről kell szólnia, mint néhány napról. Gondoljunk csak az elmúlt pár hétre, arra a rengeteg emberre, akik őrültek módjára vásároltak ajándékokat és hadseregre elég ételt. Persze mindezt egymást taposva, lökdösve, folyamatos morgolódások és szitkozódások közepette tették. Te is magadra ismersz? Mert én egy kicsit igen. Semmivel sem vagyok különb a sok morgolódó embernél, így ünnepek előtt. Csakhogy ez így nem jó. Ebben nincs szeretet. Az utóbbi néhány hónapban bennem sincs sok belőle, vagy csak igyekszem olyan helyen tartani, ahol nem tudnak belerúgni. Kicsit sok volt ez az elmúlt év, érzelmi skálán mérve mindenképp.
Az egyetlen, ami motivál, hogy sosem adtam fel. Mindig megerőltettem magam és valahogy, ha nehézkesen is, de dolgoztam magamon és a körülményeken. Nem hinném, hogy bárkinek követendő példa lenne az életem, de én, a magam módján csak törcögök benne valahogy.
Gyerekkoromban mindig írtam a Jézuskának levelet, hogy mit kérek karácsonyra. Akkor mindig rengeteg dolog volt, amit szerettem volna a fa alatt látni. Vicces, hogy idén elnézve a karácsonyfát rájöttem, hogyha kérhetnék, most egyetlen dolgot kérnék, amitől minden más a helyére kerülne. Megfoghatatlan, de elérhető. Majd dolgozom rajta.
Addig pedig egy kis motiváció a Ti karácsonyfátok alá:
