Változások szele

Igencsak rég írtam ide utoljára, de mentségemre legyen mondva, nagyon mozgós hónap áll mögöttem.

Arról még meséltem, hogy beindult a munkakeresés. Nos, hát ez olyannyira beindult akkor, hogy párhuzamosan elég sok pályázatom futott (lassan ideje lenne minden fejvadászcégnek visszajelezni, hogy már nem aktuális). Végül három helyre mentem el személyes interjúra. Az első nyugisabb helyen lett volna, de információszolgáltatás szempontjából már az elejétől fogva nevetségesen viselkedtek. Lassan 3 hét távlatában egyébként továbbra sem voltak képesek visszajelzést adni, ami nekem azért bassza a csőröm. Főleg úgy, hogy én felvettem velük ezügyben a kapcsolatot miután lejárt a 2 hét. Nem az a bajom, hogy mást választottak, mert feltételezem, hogy azért választottak valakit, hanem, hogy arra nem képesek, hogy írjanak egy sablonszöveget arról, hogy "Köszönjük, hogy részt vett a kiválasztási folyamatban, sajnálattal közöljük, hogy ezúttal mást választottunk a megpályázott pozícióra." Egy ilyen email azért nem olyan megterhelő és ha már személyesen megjelentem, akkor ennyi tisztelet lehetne bennük. De a bosszankodás mellett hálás vagyok, hogy így alakult, mert ott HR-es munkakör lett volna, és ha elnézem a mostani HR-en milyen munkát végeznek, akkor nem éreztem volna jól magam ott.
A másik kettő viszont jó élmény volt, pozitív visszajelzést is kaptam. Az egyik egy assessment center volt. Korábban nem volt még szerencsém részt venni ilyenen. Durván 3 óra alatt lefutott, de nem is voltunk sokan. Végül amúgy nem ezt választottam, hanem a harmadikat. Igazából a munkakör és a pénzügyi vonzat döntött és mindkettőben nyert a harmadik versenyző. :) Pirospont a "kiejtett" versenyzőnek viszont, hogy felhívtak, hogy végülis miért utasítottam el a pályázatot. Miután elmagyaráztam sok sikert kívántak, szóval maximális tisztelet az ottani HR-es munkatársaknak.

Kértem 3 hetet a munkába állásig, hogy biztosan találjak magamnak albérletet. Azt kell mondanom, hogy mocsok mázlista vagyok, mert gyakorlatilag egyetlen helyen jártam, ami ideálisnak bizonyult. Egy kétszobás lakásba költözöm be, ahol egy nagyon kedves lány lakik már benn. Minden ideális.
Úgyhogy a héten átavanzsálok pesti lánnyá haha, ezt így ebben a formában én sem gondoltam komolyan.
Viszont ahogy így pakolom össze a dolgaimat, remélem nem kell egyhamar albérletet váltanom. Rengeteg cuccom van, de hát valahol egy új életet kezdek ott, nem?

Egyébként jó érzés, hogy így beindult a történet. Végre tele vagyok életkedvvel, még ha azért kicsit parázok is. Új munka, új hely, sok kihívás. Kimozdít.